Most akarsz boldog lenni? Vagy vársz még egy kicsit?

Új évet írunk és ahogyan az lenni szokott, január elsejével mindenki elkezd reménykedni abban, hogy idén talán majd máshogy alakulnak a dolgok. Sokan ilyenkor átgondolják az előző évüket és levonják a negatív vagy éppen pozitív következtetéseket. Feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon mit csináltam rosszul? Mit szeretnék átvinni a következő évre is? Miben szeretnék fejlődni és mi az, amin mindenképpen változtatnom kell? Aki valóban átgondolja ezeket a kérdéseket és igazán kitartó, annál várhatóan nem csak az év első pár hetében fog tartani a fejlődés iránti lelkesedés.

Számomra a 2015-ös év sorsfordító volt. Be kellett látnom, hogy megrekedtem a fejlődésben és ahhoz, hogy tovább tudjak haladni, mindenképpen változtatnom kell. El kell hagynom a komfortzónámat és új célok felé kell néznem. Elhatároztam, hogy kiköltözöm Angliába és kipróbálom magamat egy teljesen új szakmában. Ahogy átgondoltam, hogy mi az, ami miatt frusztráltan és kedvetlenül telnek a napjaim, azonnal láttam, hogy akármilyen nehéz is lesz itt hagyni a családot és a barátokat, ez az utazás csak jót fog tenni nekem. Nincs miért maradnom, ha azt szeretném, hogy újra visszatérjen belém az élet.

Sokszor olvastam napi idézetekben, hogy az életünk egyik legfontosabb célja, hogy megtaláljuk, mi az a foglalkozás, amiben ki tudunk teljesedni, és ami boldoggá tesz minket. Mi az igazi hivatásunk. Egész életemben úgy voltam vele, hogy én nagyon jól elvagyok, nem erőltetem meg még jobban magamat. Minek nekem ennél több? Honnan tudjam, hogy mi a hivatásom? Bolondság… Hiszen ezt a munkát is imádom, amit most csinálok. Akkor lehet, hogy ez lenne az igazi? Ilyen és még ezekhez hasonló kérdések futottak át az agyamon, ahogy újra és újra ebbe az idézetbe botlottam. Nem gondoltam bele, hogy mi az, amit legbelül igazán szeretnék és, hogy őszinte legyek nem is vágytam arra, hogy kiépítsem a saját karrierem. Elvoltam én így. Egy pörgős változatos munkában, alkalmazott ként.

Az, hogy sikerült mára már megtalálnom az utamat, annak az eredménye, hogy vettem a fáradtságot és leültem magammal átbeszélni a dolgokat. Rájöttem, hogy nem a körülöttem lévő emberek változtak (és lettek bunkóbbak :)), hanem én vagyok az, aki kezdi „kinőni” a jelenlegi életét. A gondolat, hogy kiköltözzek külföldre szerencsét próbálni, már évek óta a fejemben motoszkált, de mindig jött valami, ami az itthon maradás mellett szólt. Most azonban, ahogyan megcsináltam magamban a pro-kontra listámat, be kellett látnom, hogy egyedül a megszokotthoz való ragaszkodásom az, ami visszatarthat. Belegondoltam, hogy mennyi pluszt adhatna az életemhez ez az új kaland. Mennyit tanulhatnék vele és ami még fontosabb, végre azt csinálhatnám amit már kiskorom óta ki szerettem volna próbálni. Ahogy átgondoltam a lehetőségeimet és, hogy mit kaphatok, ha kilépek a komfortzónámból, úgy a döntés is megszületett bennem. Mennem kell, méghozzá a lehető leghamarabb. Persze voltak bennem is kétségek afelől, hogy egyáltalán megvalósítható e ez az út. Vajon támogatni fognak e a szüleim és a barátaim a döntésemben? Egyáltalán mondjam nekik már most, hogy mi a tervem, vagy várjak addig amíg biztos nem lesz az egész? Nehogy aztán azt mondhassák, hogy „Én megmondtam, hogy ez megint csak egy újabb fellángolás, amiből úgyse lesz semmi komoly..”.

Az ember nem akar kudarcot vallani, ezért legtöbbször fél is változtatni. És ha már megfogalmazódott benne a változtatás gondolata, azt fél megosztani másokkal, mondván, ha mégsem jönne össze a terv, akkor ezt ne is vághassák a fejéhez. Én azonban azt tanácsolom nektek, hogy ha biztosak vagytok magatokban és a döntésetekben, akkor bátran osszátok meg másokkal is. Hiszen ezáltal lehetőségetek lesz arra, hogy még több információt  bevonzatok magatokhoz az adott témában. Sokszor nem is gondolnád, hogy mennyi váratlan ötlet és segítség jöhet ilyenkor a körülötted lévőktől. Másfelől pedig az, hogy szilárdan kiállsz az elképzelésed mellett, egyfajta magabiztosságot és erőt ad neked. Érezni fogod, hogy igenis képes vagy rá és ez a helyes út a számodra. Amikor év elején felmondtam a jelenlegi munkahelyemen, egy leírhatatlanul jó érzés kerített a hatalmába. Valami elkezdődött. Valami változni fog. Hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy meg mertem tenni ezt a lépést az ismeretlenbe. Úgy érzem már ezáltal is fejlődött és erősödött a jellemem. Mi lesz akkor később? :)

Most akarsz boldog lenni? Vagy vársz még egy kicsit? Nem az a baj, ha úgy érzed, hogy sablonossá vált a munkád és nem találsz új kihívásokat benne, hanem az, amikor mindezt már nagyon jól tudod és mégsem teszel az ellen, hogy újra célt vigyél az életedbe. Sokszor azt látom, hogy az emberekben nincsen meg az igény arra, hogy többek legyenek, mint amik éppen. Leélik az életük úgy, hogy a világ csodáit maximum csak a TV-n keresztül látják, és azt hiszik, hogy mindez csak kitalált mese, velük úgy sem történhet hasonló. Ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy mit is szeretnénk, nyitnunk kell a világ felé és befogadni az új információkat. Hinnünk kell abban, hogy a kitűzött célt bármikor elérhetjük, ha eléggé megdolgozunk érte. Természetesen nem mindenkiben van meg az örökös fejlődésre való törekvési hajlam, de én ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy sokan bele se gondolnak abba, hogy mit hozhatnának ki magukból, ha valóban vennék a fáradtságot és belegondolnának a lehetőségeikbe. És ha már belegondoltak, változtatnának. Nem panaszkodni kell. Akármilyen mélyen is vagy, az adott élethelyzetből kell kihoznod a legtöbbet. És így el fog indulni a fejlődés az életedben. Ne csak leélni akard a napjaidat, hanem megélni az álmaidat. Ne a tárgyakat gyűjts, amikkel elhenceghetsz másoknak, hanem az élményeket, amikre évek múltán is örömmel gondolsz vissza. Ne engedd, hogy a kényelem döntsön a kalandvágy helyett. És ami a legfontosabb, törekedj arra, hogy minden napot úgy élj meg, mintha az lenne az utolsó, és akkor nem fog csalódás érni.

My Cake Shop: Áfonyás-málnás túrótorta

Ezt az egyszerű, könnyed édességet úgyszintén a "Süti vagy nem süti" könyv jóvoltából készíthettem el a szerelmemnek. Minek után az édes bűnözések mellett a fittség is nagy szerepet játszik az életünkben, ezért úgy gondoltam ez a süti lesz a legmegfelelőbb a hétvégi kényeztetésre. Zsírszegény túróval és étcsokoládéval elkészítve már nem is számít, hogy egy kis mascarpone is kerül a krémbe.  :)

Hozzávalók:

• 20 dkg kókuszreszelék (minél apróbb szemű annál jobb)
• 10 dkg aszalt vörös áfonya
• 5 dkg hántolatlan mandula   
• 3 evőkanál méz
• 25 dkg tehéntúró (lehet zsírszegény is a diétásabb verzió érdekében)
• 10 dkg áfonya és 10 dkg málna (télen használhattok áfonyalekvárt is, kb. 1-1.5 evőkanál elegendő)
• 5 dkg porcukor (lekvár esetén elég 3 dkg is)
• 1 evőkanál vaníliaaroma
• 10 dkg Boci étcsokoládé
• 1 evőkanál étolaj

Az alaphoz aprítógépbe tesszük a kókuszreszeléket, az aszalt vörös áfonyát és a hántolatlan mandulát, majd hozzá adjuk a mézet is és krémesre daráljuk. Egy 24 cm-es tortaforma aljára egyenletesen belenyomkodjuk a kapott masszát, majd félretesszük amíg elkészítjük a krémet.

A túrót, a mascarponét, a porcukrot, a vaníliát és a gyümölcsök felét egy nagy tálba öntjük és kézi habverővel egyenletesre keverjük. Ezután elővesszük a félretett alapot és rákanalazzuk  a gyümölcsös-túrós krémet. Egyenletesre simítjuk a tetejét és hűtőbe tesszük 15 percre.

Ezalatt vízgőz felett felolvasztjuk az apróra tördelt csokikockákat, amikhez hozzáadjuk az 1 evőkanál étolajat is. Miután a torta kellően lehűlt, a tetejére öntjük a csokoládékrémet és visszatesszük a hűtőbe egy estére.

Mielőtt tálalnánk, rászórjuk a maradék áfonyát és a málnát. Minek után a csokoládé megszilárdult a tortánk tetején, ezért tanácsos forró vízbe mártott késsel szeletelni, hogy ne töredezzen meg a tetején.

Ha egy igazán könnyed édességet szeretnétek fogyasztani, mindenképpen megéri kipróbálni.
Jó kísérletezést! :)

NŐNAPI KLASSZIKUSAIM AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁTÓL FINNORSZÁGIG

BALJÓS ÁRNYAK Néhány sötét emléktől a mai napig nem tudok szabadulni. Általános iskola, 3/A. A táblán krétafelirat, aszongya: NEMZETKÖZI NŐNAP Március 8. Izzadt markunkban piaci hóvirágokat szorongatva, sorba rendeződve állunk a tábla előtt. A jelre várunk, csak fiúk. A lányok velünk szemben, mint egy másik bolygó szülöttei. Várakozással telve bámulnak, némelyik arcán gúny, másokén büszkeség ragyog. Öröm, meghatódás? Ugyan. Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a lányok, ezek a kollektíven levegőnek nézett hosszúhajú, furcsa lények milyen értelemben álltak összefüggésben az anyákkal és nagyanyákkal? Akkor az osztályteremben minden korábbinál jobban kirajzolódtak az erővonalak: ők és mi. A tanárnő vezényelt, mi fiúk pedig meneteltünk a gyűlölt ellenség (A Lányok!) felé, virággal a kézben. A katonák is így menetelhettek Borogyinónál, elfogadva a megváltoztathatatlant, fejet hajtva egy nagyobb akarat előtt. Így mentünk mi, leszegett fejjel a lányok felé valami homályos cél érdekében, miközben a valódi cél a túlélés volt (majd a szünetben foci és felejtés!). A virágot nyújtó kezet nem a mi akaratunk, hanem a tanár akarata mozgatta. Az elmotyogott "boldognőnapot" a tanár mondta rajtam keresztül. Az ekkorra már elfonnyadt hóvirág a kézfejemre csuklott, a lány kezébe átérve feje aláhull, és vége. A virág esszenciája a szépség, fonnyadt virág egyenlő a semmivel. Hát, legalább ennyi elégtételt vehettünk, hogy a lányok kaptak is meg nem is virágot. A KLÓNOK TÁMADÁSA A fiúk (a későbbi férfiak) ilyetén nyilvános, rendszeres nevelése, csituló amplitúdóval ugyan, de még nyolcadikig kitartott. A gimnáziumban aztán bekövetkezett a téboly, és a csajok kamatostul visszakaptak mindent: a fiúk maguktól vettek virágot! Napóleon kora helyett a lovagok kora köszöntött ránk, és piros szegfűkkel a kézben, ragyogó pattanásokkal a homlokunkon galoppoztunk a lányok elé, akik szerintem a pokolba kívántak minket, kis szarosokat, mert nekik az egyetemista fiúk tetszettek. AZ ÉBREDŐ ERŐ Azóta eltelt pár év. Tapasztalat, hogy a finn nő nem is biztos, hogy érti, hogy mit akar a férfi. Mármint, biztosan akar valamit, azért hozza. Vagy tett valamit, amiért most az ő bocsánatáért kuncsorog. Mert a finn nő nem feltétlenül úgy tekint magára, mint egy hercegnőre, akit tenyerükön hordoznak a férfiak. Van neki lába, tud járni. Akármi is legyen az ok, a finn nőnek a csoki jobb választás, azt kell mondjam. Az egyenlőség jegyében ezúton kívánok mindenkinek remek, derűs napot!

10 MEGLEPŐ DOLOG, AMIT A MOSZKVAI METRÓ TARTOGAT

2015-ben volt 80 éve, hogy az orosz főváros első metróvonalát, a díszes állomásokkal átadták. A cél az volt, hogy a metrón utazó egyszerű munkásember is úgy érezze, egy kis pompa neki is jár - olvasom a jereváni rádió Hova megy ez a vonat című blogbejegyzésében. Következzen most ezekről az impozáns megállóhelyekről egy saját 10-es lista, melyet a napi utazásaim során érdekességként papírra vetettem. 1. Vörös csillagok mindenhol De tényleg mindenhol. Minthogy a vörös csillag, a sarló és a kalapács errefelé nem számít tiltott önkényuralmi jelképnek, sokkal inkább a dicső múlt emlékeinek, így végül is logikus, hogy nem távolították el ezeket így sem, hogy ma már nem annyira aktuálisak. Szó mi szó, csak úgy hemzsegnek mindenhol. Felhasználásuk egészen változatos, akár a dekoráció főelemeként, akár furfangosan eldugva, például szegélyek díszítőelemeként is találkozhatunk velük. Szóval a retró életérzés erőteljesen adott ezeken az állomásokon. 2. Wifi Az imént említett múltidéző hangulattal éles kontrasztban áll, hogy a moszkvai metrórendszerben található a világ legnagyobb vezeték nélküli internet hálózata, az ingyenes metrówifi. A metró területén mindenhol működik, és meglepően gyors, még úgy is, hogy 9 millió ember használja nap mint nap. A használatához csak a vmet.ro oldalra kell klikkelni, ott először telefonszámmal regisztrálni (magyar számmal is működik) és voilá, már van is internetünk! A regisztrációs móka is csak egyszer van, utána már megjegyez bennünket a rendszer. 3. A megállók gyönyörűek Az egyes állomások, főként a belvároshoz közelebbiek, hatalmasak, valóságos csarnokok, melyek gyönyörűen fel vannak díszítve. A legszebbek talán a körgyűrűn található állomások. Óriási belmagasság, mozaikok, szobrok… Egy teljes napot is el lehet tölteni csak a metróállomások körbelátogatásával, bár ha ilyesmit tervezünk, célszerű hétvégére időzíteni, ugyanis a következő meglepetés az, hogy: 4. …ilyen sok ember egyáltalán létezik?! A moszkvai metrót alsó hangon 9 millió ember használja. Én pedig sosem gondoltam magam kisvárosi lánynak, de itt rá kellett döbbennem arra, hogy: 1) mennyire az vagyok, 2) mennyire más az, amit én eddig tömegnek gondoltam. Az összes metróvonal közül a körgyűrű a legzsúfoltabb, azt lehetőség szerint célszerű elkerülni csúcsidőben, mert tényleg elképzelhetetlen mi van ott! Egyébként ez az irdatlan embertömeg meglepően szabályozottan mozog. Jellemzően minden átjáró és feljáró egyirányú, és világosan ki van jelölve, hogy hol, melyik irányba lehet menni, ennek megfelelően, szabályosan hömpölyög a tömeg. 5. Hatalmas A város közlekedésének a lelkét egyértelműen a metróhálózat adja, valóságos labirintusrendszer. Főleg igaz ez olyan állomások esetén, ahol mondjuk 3 vagy 4 metró is találkozik, ott érezhetően több kilométert is gyalogol az ember a föld alatt. Egyes megállók között akár 8 percnyi is lehet a menetidő, úgyhogy itt nem nagyon mondogatjuk, hogy „áh, már csak egy megálló, nem ülök le”. Viszont annak ellenére, hogy az ülőhely ilyen értékes: 6. Az oroszok átadják a helyüket Mindig. És nem csak az idősebbeknek, úgy alapvetően a nőknek is. Egy férfinak errefelé valóban vér ciki ülve maradnia, ha egy nő áll a közelben. 7. Szól a zene A mozgólépcsőkön hangosan szól a zene. Változó, hogy mi, általában klasszikus zene. Talán, hogy ellensúlyozza a csúcsidőben menetelő tömeg taposását? Ugyanígy mozgalmi nóták és régi orosz slágerek is bármikor felcsendülhetnek. 8. A figyelő nénik A végtelenül hosszú mozgólépcső alján egy kis fülkében ül egy jellemzően robosztus és marcona tekintetű nő, akinek az a dolga, hogy NÉZ. Igen. A néni a biztonságot felügyeli. Semmi és senki sem maradhat észrevétlenül. 9. Szuvenír bolt A metró kijáratánál kis kabinokban sorakoznak a szuvenír boltok. 10. Galéria metró Van egy vonal, amin kívülről megtévesztően átlagos szerelvények közlekednek, majd belépsz és tádám, belül egy komplett kiállítás fogad. A kocsi egyik oldalán ugyanis az üléssor teljesen le van cserélve egy kiállítófalra.

ÍGY NYARALJ BALIN OLCSÓN!

Ugyan a repjegyet nem úszhatjuk meg, de van néhány hasznos tippünk arra, hogyan hozz ki egy hetet Balin szállással és minden költőpénzzel együtt körülbelül 150 000 Ft-ból. Két főre. Nem, nem ettünk mindig a legolcsóbb helyen és nem is mondtunk le programokról emiatt. Újabb hét egy újabb paradicsomban. Először is, engedd el a luxusszálloda gondolatát, és ismerd meg az indonéz szigetvilág legnépszerűbb úti célját. Nyugi, Bali már felkészült a turistákra, és bár mégsem Európa, nem lesz kellemetlen élmény, ha előre foglalsz egy olcsó szállást például booking.com-on, hisz úgysem a hotelben akarod tölteni a nyaralást, nem igaz?! Oké, a fürdőben volt egy kis meglepetés, a csapból kifolyó csövet ugyanis a padlóra vezették ki, így kézmosáskor vizes lett a lábunk, de azt hiszem ez még belefér, elvégre Indonéziában járunk. Nekünk fejenként 15 000 Ft-ból jött ki a szállás reggelivel. És ha már a reggelinél tartunk, ez elsőre talán szokatlan, de itt sok helyen így oldják meg a reggeliztetést, és mi imádtuk: reggel felkeltünk, megrendeltük a reggelit, majd visszafeküdtünk aludni. Nagyjából 20 percen belül kopogtak az ajtónkon, és máris kint a teraszunkon várt a sült rizs, rántotta, lekváros pirítós, narancslé, tea és friss görögdinnye. Sült rizs reggelire? Igen, itt így szokták. Persze kérheted pirítóssal is, de miért tennéd? Más kultúra, élj úgy, ahogy a helyiek! Az árban nem volt benne az ebéd és a vacsora, de hogyan ismerhetnéd meg az indonéz gasztrokultúrát, ha azt eszed, amit a hotelben eléd raknak? Hidd el, ételre költöttünk a legkevesebbet. Itt vagy olcsón, vagy nagyon olcsón tudsz enni, és ha megunod az indonéz ételeket, még mindig beülhetsz egy hamburgerre, vagy egy pizzára, az is olcsóbb lesz, mint otthon. A legdrágább ebédünk 250 000 rúpia volt, ez 5 000 Ft. Egy kis előétel, két főfogás, egy nagy palack víz és két kávé volt benne. A legolcsóbb meg 28 000 rúpia (560 Ft), igaz, ebben csak két tál helyi sült rizs, Nasi Goreng volt. Természetesen a legolcsóbb étkezőhelyek a helyi warungok, a kis útszéli bódék. Ne félj itt enni, annak ellenére, hogy ezek a bódék nem mennének át egy ÁNTSZ vizsgálaton, az ételeknek semmi baja, még ha a földön egy patkány keresgél is maradék után. Mert volt ilyen is, és bevallom, ha egy évvel ezelőtt történt volna hasonló, lehet, hogy nem ettem volna meg a vacsorám, de Délkelet-Ázsiához ez is hozzátartozik. Az első reggelen például, amikor épp a kávéhoz kértünk tejet, hangyák másztak a tejes konzerven. Az indonézek így élnek, és élni hagyják az állatokat is, hát mi is így tettünk. Balin szuperek a hullámok, így többször is deszkát béreltünk, és kipróbáltuk a szörfözést. Kutában a parton tíz méterenként kínálják a szörfdeszkákat a helyiek. Érdemes bérlés előtt leülni a kiválasztott standhoz egy frissítőre. Inni a melegben úgysem árt, egy frissen csapolt kókusz 1 000 Ft, miközben kikérdezheted az eladót, milyen is Balin élni, mit érdemes megnézni, mit szeret Balin, milyen itt az élet egy másik hónapban stb. A helyiek nagyon barátságosak, mosolygósak és közlékenyek, örömmel mesélnek majd. Az őszinte érdeklődés eredménye egy baráti áron megkapott deszka. Mi 1 000-2 000 Ft között béreltük alkalmanként minimum két órára, de volt olyan kölcsönző is, aki azt mondta, addig maradhat nálunk a deszka, amíg el nem fáradunk! Persze ebből is két óra lett, hiába próbálkoztunk felváltva. Ha szeretnél körülnézni a szigeten, rengeteg „utazási iroda” kínál egész napos utakat magasabb áron. Ezeket szintén kis barátkozás után leszoríthatod akár félárra is, de mégsem ezzel jársz a legjobban. Inkább bérelj egy autót sofőrrel, és tervezd meg te az utat! Igaz, hogy az egész napos kirándulások tíz programot is belesűrítenének egy napba, de lehet, hogy mégis szívesebben időznél egy vízesés alatt a hűsítő vízben, mint például a batikmúzeumban. A prospektusokból könnyen összeállíthatsz egy egynapos programot, csak használd a google térképet, és válogasd ki az egy irányban lévő szimpatikus helyszíneket. Nekünk az egynapos túrába egy közeli piac, múzeum és templom, egy távolabbi vízesés és egy még távolabbi rizsföld is belefért. Ugyan a repjegyet nem úszhatjuk meg, de van néhány hasznos tippünk arra, hogyan hozz ki egy hetet Balin szállással és minden költőpénzzel együtt körülbelül 150 000 Ft-ból. Két főre. Nem, nem ettünk mindig a legolcsóbb helyen és nem is mondtunk le programokról emiatt. Újabb hét egy újabb paradicsomban. Először is, engedd el a luxusszálloda gondolatát, és ismerd meg az indonéz szigetvilág legnépszerűbb úti célját. Nyugi, Bali már felkészült a turistákra, és bár mégsem Európa, nem lesz kellemetlen élmény, ha előre foglalsz egy olcsó szállást például booking.com-on, hisz úgysem a hotelben akarod tölteni a nyaralást, nem igaz?! Oké, a fürdőben volt egy kis meglepetés, a csapból kifolyó csövet ugyanis a padlóra vezették ki, így kézmosáskor vizes lett a lábunk, de azt hiszem ez még belefér, elvégre Indonéziában járunk. Szállásunk. Hindu szentélyekkel, szobrokkal és festményekkel tele. (Fotó: The Epic Gust) Nekünk fejenként 15 000 Ft-ból jött ki a szállás reggelivel. És ha már a reggelinél tartunk, ez elsőre talán szokatlan, de itt sok helyen így oldják meg a reggeliztetést, és mi imádtuk: reggel felkeltünk, megrendeltük a reggelit, majd visszafeküdtünk aludni. Nagyjából 20 percen belül kopogtak az ajtónkon, és máris kint a teraszunkon várt a sült rizs, rántotta, lekváros pirítós, narancslé, tea és friss görögdinnye. Sült rizs reggelire? Igen, itt így szokták. Persze kérheted pirítóssal is, de miért tennéd? Más kultúra, élj úgy, ahogy a helyiek! A legkisebb utcácskákban is oltárok vannak. (Fotó: The Epic Gust) Az árban nem volt benne az ebéd és a vacsora, de hogyan ismerhetnéd meg az indonéz gasztrokultúrát, ha azt eszed, amit a hotelben eléd raknak? Hidd el, ételre költöttünk a legkevesebbet. Itt vagy olcsón, vagy nagyon olcsón tudsz enni, és ha megunod az indonéz ételeket, még mindig beülhetsz egy hamburgerre, vagy egy pizzára, az is olcsóbb lesz, mint otthon. A legdrágább ebédünk 250 000 rúpia volt, ez 5 000 Ft. Egy kis előétel, két főfogás, egy nagy palack víz és két kávé volt benne. A legolcsóbb meg 28 000 rúpia (560 Ft), igaz, ebben csak két tál helyi sült rizs, Nasi Goreng volt. Természetesen a legolcsóbb étkezőhelyek a helyi warungok, a kis útszéli bódék. Ne félj itt enni, annak ellenére, hogy ezek a bódék nem mennének át egy ÁNTSZ vizsgálaton, az ételeknek semmi baja, még ha a földön egy patkány keresgél is maradék után. Mert volt ilyen is, és bevallom, ha egy évvel ezelőtt történt volna hasonló, lehet, hogy nem ettem volna meg a vacsorám, de Délkelet-Ázsiához ez is hozzátartozik. Az első reggelen például, amikor épp a kávéhoz kértünk tejet, hangyák másztak a tejes konzerven. Az indonézek így élnek, és élni hagyják az állatokat is, hát mi is így tettünk. A szörfözés jó kalandnak tűnt, de sokkal nehezebb, mint gondoltuk. (Fotó: The Epic Gust) Balin szuperek a hullámok, így többször is deszkát béreltünk, és kipróbáltuk a szörfözést. Kutában a parton tíz méterenként kínálják a szörfdeszkákat a helyiek. Érdemes bérlés előtt leülni a kiválasztott standhoz egy frissítőre. Inni a melegben úgysem árt, egy frissen csapolt kókusz 1 000 Ft, miközben kikérdezheted az eladót, milyen is Balin élni, mit érdemes megnézni, mit szeret Balin, milyen itt az élet egy másik hónapban stb. A helyiek nagyon barátságosak, mosolygósak és közlékenyek, örömmel mesélnek majd. Az őszinte érdeklődés eredménye egy baráti áron megkapott deszka. Mi 1 000-2 000 Ft között béreltük alkalmanként minimum két órára, de volt olyan kölcsönző is, aki azt mondta, addig maradhat nálunk a deszka, amíg el nem fáradunk! Persze ebből is két óra lett, hiába próbálkoztunk felváltva. Bali Museum Denpasarban (Fotó: The Epic Gust) Ha szeretnél körülnézni a szigeten, rengeteg „utazási iroda” kínál egész napos utakat magasabb áron. Ezeket szintén kis barátkozás után leszoríthatod akár félárra is, de mégsem ezzel jársz a legjobban. Inkább bérelj egy autót sofőrrel, és tervezd meg te az utat! Igaz, hogy az egész napos kirándulások tíz programot is belesűrítenének egy napba, de lehet, hogy mégis szívesebben időznél egy vízesés alatt a hűsítő vízben, mint például a batikmúzeumban. Tegenungan vízesés alatt fürdeni igazán felfrissítő élmény! (Fotó: The Epic Gust) A prospektusokból könnyen összeállíthatsz egy egynapos programot, csak használd a google térképet, és válogasd ki az egy irányban lévő szimpatikus helyszíneket. Nekünk az egynapos túrába egy közeli piac, múzeum és templom, egy távolabbi vízesés és egy még távolabbi rizsföld is belefért. Bali egyik legszebb teraszos rizsföldje a Tegalalang rizsföld. (Fotó: The Epic Gust) Magunk tervezve utunkat, mindenhol épp annyi időt töltöttünk, amennyit szerettünk volna. És amíg mi nézelődtünk és csobbantunk, a sofőrünk a közelben várakozott. Vadregényes kaland felmászni a teraszok legtetejére. (Fotó: The Epic Gust) Ha a közelben is körülnéznél, ahhoz már sofőr sem kell, bérelj robogót, ez körülbelül 1 000 Ft egy napra. Keress eldugott strandokat, ahol csak ti vagytok, nézz napkeltét és napnyugtát, egy ekkora szigeten mindkettőt megteheted. Ne hagyd ki a szuveníreket sem, de mindig alkudozz az utcai árusoknál! Meg is sértődnek, ha nem teszed, és ne aggódj, mivel turista vagy, bőven magasról indítanak. Ha kitartó vagy, 1 000-2 000 Ft-ért már a tiéd lehet az, amit kinéztél.

KÍNAI ÚJÉV KEZDŐKNEK: KUNG HEI FAT CHOI!

Tavaly márciusban érkeztem Hongkongba, így most ünnepeltem először a kínai újévet. Őszintén szólva első körben az öt nap garantált szabadság hozott leginkább lázba. Ez hamar megváltozott, hiszen a város gyönyörű ünnepi díszbe öltözött, és sok beszélgetést hallottam, így az ünnep közeledtével rengeteg kérdés cikázott a fejemben. Mire való az a sok piros boríték és mi van benne? Kinek kell adnom ilyet? Miért kell egész éjjelre nyitva hagyni az ablakot és mit jelent az, hogy oroszlántánc? Be fognak hozni egy oroszlánt a lakásomba táncolni??? Mivel ez holdújév, így minden évben máskor van, valamikor február környékén. Ebben az évben az ünnep hétfőn (február 8.) kezdődött és szerdáig (február 10.) tartott. A kínaiak nagy része - praktikus szempontokat figyelembe véve - ilyenkor hosszabb szabadságot vesz ki, így 1-2 hétig megáll az élet, legfőképp az üzleti. Ennek következtében sok helyi ember elutazott, akinek Kínából érkezett turista töltötte ki a helyét. Mi is utaztunk volna, de a repülőjegyek a szokásos ár a triplájára ugrottak fel, így itt maradtunk, Hongkonban. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy a város elcsendesült és sokan otthon ünnepeltek a családjukkal, hiszen a metrón gyakran találtam ülőhelyet, sőt, mindig felfértem az elsőre szerelvényre. HAGYOMÁNYOK A készülődés legfontosabb része a takarítás: meg kell tisztítani a lakást minden rossztól, ami tavaly történt. Ilyenkor sokan meszelnek illetve festenek is. A hagyomány szerint a szemetet a szoba közepére kell söpörni és onnan a hátsó ajtón kivinni, így minden szerencsétlenséget kiűzünk a lakásból. Ugyanezen okból kell minden ablakot nyitva hagyni éjjelre. Az emberek úgy tartják, hogy az egész év olyan lesz, mint az év első napja, ezért a betegek kikelnek az ágyból sétálni, az összes adósságot be kell hajtani, bőségesen kell főzni és szép, új ruhát ajánlatos viselni. Nem szabad a halált és a 4-es számot emlegetni (a kiejtése hasonló a kínai nyelvben a halálhoz), a gyerekeket megszidni, sírni, és mindenből páros számút kell adni vagy csinálni. Fontos, hogy a család együtt ünnepeljen, ilyenkor egyébként gyakran játszanak hagyományos kártyajátékokat kicsik és nagyok. Az ünnep alatt üzletről és pénzről semmiképpen ne próbáljunk meg beszélni, hiszen ez balszerencsét hozhat és egyben udvariatlanságnak is számít. A piros az újév színe, gyakran viselnek az emberek ilyen színű ruhát illetve a díszítésben is a piros dominál. PIROS TASAK A kínaiak nagyon anyagiasak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egymás üdvözlése újévkor (Kung Hei Fat Choi) nem azt jelenti magyarra fordítva, hogy boldog új évet, hanem valami olyasmit, hogy sok pénzed legyen. Az ünnep egyik legfontosabb része, hogy az emberek megajándékozzák egymást díszes, piros tasakokkal. Elméletileg csak házaspároknak kell ezt adni, de mi úgy vettük észre, hogy a szinglik is ugyanúgy ajándékoznak. Nincs kötött szabály, hogy kinek kell ilyet adni, de gyakorlatilag illő mindenkinek, aki neked dolgozik, vagy bármilyen szolgáltatást biztosít. Én nem voltam túl szerencsés, hiszen most csak egy borítékot kaptam (a főnökömtől), de nekem adni kellett a lakóhelyünkön dolgozó portásoknak, lifteseknek, takarítóknak, buszsofőrnek, a klubházban dolgozó egyéb alkalmazottaknak, majd aztán körülbelül ugyanez a kör megvolt a munkahelyemen is. Egyébként mindenki maga dönti el, hogy mennyit tesz a piros tasakba (20 és 100 hongkongi dollár közötti összeg javasolt), attól függően, hogy hány embernek ad és milyen viszonyban van velük. A kínaiak úgy hiszik, hogy az adományozott pénz majd sokszorosan megtérül nekik év közben, ezért aztán elég bőkezűek. A HÁROM NAPOS ÜNNEP Hongkongban idén (is) megadták a módját az ünneplésnek. Az első napon este 6-tól körülbelül éjfélig lezártak rengeteg utcát és egy hatalmas felvonulás vette kezdetét. Sajnos, hiába mentünk ki időben, óriási volt a tömeg, nem sok mindent láttunk, így egy óra után feladtuk. Azt azonban láttuk, hogy felvonult sok táncos, hatalmas sárkányok és mivel a majom éve kezdődött el, így ez a motívum is elég sokféle módon felbukkant. A harmadik nap hagyománya az oroszlántánc. Ezt minden lakóközösségnél megejtik, hiszen a hiedelem szerint megtisztítja a házat minden rossztól és egyben szerencsét is hoz. Nálunk két díszes „oroszlán” táncolt ritmusos (és hangos) zenére a kertben. A gyerekek és felnőttek is nagyon élvezték az előadást, majd annak tudatában mehettünk fel a lakásba, hogy itt, ebben az évben, már csak jó érhet minket. :) A MAJOM ÉVE 2016. február 8-án tehát megkezdődött a majom éve. A kínai horoszkópban tíz különböző állat van, így mindenkinek mást hoz ez az év, attól függően, hogy az ő horoszkópjának milyen kapcsolata van a majommal. Lássuk akkor, hogy mit várhatunk a hozzáértők szerint ettől az esztendőtől! Alapvetően a majom egy szemtelen állat, aki bőséget és motivációt hozhat. Az üzletek könnyen felvirágozhatnak, bátran lehet kockázatot vállalni. Rengeteg energiánk lesz, ezért ajánlatos újra tervezni az szokásainkat és nyugodtan sportoljunk többet. Ez az év optimista és pozitív lesz, továbbá az ingatlanpiac megerősödésére is lehet számítani. A hiszékenyek legyenek óvatosak, mert sok ember bátran és vakmerően megpróbál majd a bizalmukba férkőzni. Ideje szembenéznünk a ténnyel: mindenki csak magára számíthat igazán és jóformán kizárólag magában bízhat. Ezúton is kívánok mindenkinek egy egészséges, sikeres és nagyon boldog újévet! Kung Hei Fat Choi!

EGY SHOPPINGOLÓS MERENGÉSE AVAGY HOGYAN ÉLJÜK TÚL A LEÁRAZÁSOKAT?

Ha már új évet írunk, akkor ebből új tervek és vágyak születnek. Mi is lehetne jobb cél, mint az éveleji leárazás? Hajrá, vessük hát bele magunkat a nagy shoppingolásba!

Minden nő (és néha férfi) vágya is a teljes ruhatár lecserélése. Mindig lesznek megunt ruhadarabjaink és kiáltozunk újabbak után. Főleg manapság! A kirakatok csak úgy vonzzák a tekinteteket, és csak úgy röpködnek a -50-60-70 % -ok és képtelenek vagyunk megálljt parancsolni magunknak!

Miért is mondanánk nemet? Hiszen egy-két új ruhadarab megvásárlása  még nem visz minket csődbe, sőt, csak magunknak teszünk jót: az önbizalmunknak, meg persze a körülöttünk levő embereknek is dicsekedhetünk új szerzeményeinkkel!

Félre ne értsetek! Nem ítélem el a leárazásokat, sőt nagyon is shopping-párti vagyok, ezért is olvashatjátok ezt a cikkemet!

De mit tegyünk, hogy megelőzzük a katasztrófát, ami anyagi csődbe, netán túlzott vásárlásba dönt?

- Írjunk listát azokról a ruhadarabokról, amelyekre a legnagyobb szükségünk van, így tudatosabban vásárolhatunk. Például néhány elegánsabb felső, nadrág-szoknya beszerzése a munkahelyünkre mindig jól jöhet.

- Gondoljuk át, hogy pontosan mi az a pénzkeret, amit hajlandóak vagyunk feláldozni erre az “alkalomra”, ez talán lejjebb viszi kissé a vásárlási lázunkat!

- Próbáljuk meg betartani az előző két pontot, talán így nem okozhatunk túl nagy csalódást magunknak és a pénztárcánknak!

További tippek:

A próbafülkében időzve a következő kérdéseket tegyük fel magunknak :

-  Biztos, hogy szükségem van/lesz erre a ruhadarabra?

-  Egyáltalán jól áll rajtam és az én stílusom? Nem öregít ?

-  Fogom valaha is hordani ezt a blúzt/szoknyát vagy csak örömszerzés céljából veszem meg?

-  Tetszeni fogok benne a pasimnak/csajomnak?

-  Milyen alkalomra veszem majd fel?

Abban ne is reménykedjünk, hogy egy nagyobb méretű ruhadarab majd összemegy a mosásban és akkor majd hordani is fogjuk (semmi értelme megvenni mert tetszik és csak ez az egy méret maradt belőle).

Az sem jó ötlet, hogy csak azért vettünk meg egy plusz holmit mert az ára csak 1 vagy 2  ezer forint volt (néhány kivétel létezik, de hajlamosak vagyunk az árat nézni és nem az árut magát )

Elmerengtem kicsit azon is, hogy vajon hogyan csinálják a tinilányok anyukái? Hiszen nemet mondani magunknak is nagy önfegyelmet igényel, tehát akkor hogyan fékezzük meg gyerekünket, aki csak az anyjára próbál hasonlítani?

De mondhatok bármit – tudom, hogy a cikk elolvasása után mindenki észt-vesztve rohan a boltokba, februárban már csak pár hétig tartanak az akciók!

Ha már voltatok shoppingolni azért, ha még nem – akkor most én adtam nektek egy jó tippet, ugye-ugye? Ha a shopping mellett döntöttetek, akkor csak okosan!

Ajánlott könyv és/vagy film ebben a témában az Egy boltkóros naplója!

Ezt a bájos filmet már legalább kétszer láttam, habár nem érzem magam annyira „súlyos esetnek” mint a főszereplője, mégis tudtam azonosulni vele és közben jókat szórakoztam rajta! Ami még szintén nem mellékes: még a párom is szerette, pedig nehéz az ő ízlésének megfelelő csajos filmet találni.

Visszatérve hozzánk – mi európaiak szerencsére még nem gyengültünk el a hitelkártyák meglététől és nem érezzük létfontosságúnak a mindennapjainkhoz, talán kevesebb alkalommal használjuk azt fölösleges holmik megvásárlására.

Így nálunk inkább marad a készpénzes/ bankkártyás vásárlás ( ahol szintén lehetünk mínuszban) – de ti ugye nem vagytok ennyire menthetetlenek?

Az idei leárazások eredménye nálam is eléggé nyilvánvaló: a kelleténél több felsőt szereztem be magamnak (na de hosszú az élet), a megvásárolandó dolgok listáján némi többlet jelentkezett, a költségkeretet „még” nem haladtam túl, de már jó úton járok. Ja és azt hiszem az egyik közeli bevásárlóközpontba még vissza kell mennem egy táskáért, hiszen egy nőnek abból sosem lehet elég!

Még szerencse, hogy nem vagyok súlyos vásárlásmániás, csak egy nő a sok közül, aki szereti a szép dolgokat. Végülis – MI mindig megérdemeljük!