Kapcsolatok és az idő

Az első hónapokban még minden szép és jó. Beleng minket a rózsaszín köd, ami annyira egyszerűvé és jelentéktelenné teszi a problémákat. Az elején még mindent megbeszélünk, érdeklődünk a másik iránt és jókat nevetünk az egyébként humormentes poénokon is. Miért van az, hogy ahogyan telik az idő ez a csodálatos idilli kapcsolat átváltozik frusztrált, ellenségeskedő viszonnyá? Miért halványul el a kezdeti szimpátia a másik iránt, és vajon miért veszekszünk a társunkkal olyan dolgok miatt, amik hónapokkal ezelőtt még egyáltalán nem zavartak?

Így, hogy már a 3. hosszúnak mondható kapcsolatomat élem meg, egyre tisztábbá válik a szemem előtt, hogy mi is a tartós boldogság titka. Először is tisztában kell lennünk a nemi szerepekkel és, hogy ezáltal, mit várhatunk el a másik féltől. Az erről szóló véleményemet korábban már leírtam a „Női és férfi szerepek” című cikkemben. Sokan nem értettetek velem egyet (ahogyan azt a negatív kommentekből kivettem), de szeretném hangsúlyozni, hogy a leírtak a saját véleményemet tükrözik, ami nem kell, hogy egyezzen minden olvasóéval. Életünk során folyamatosan tanulunk valami újat és a tapasztalataink azok (a rosszakat is beleértve), amik hatására az évek múlásával kialakul a saját szemléletmódunk. Pár évvel ezelőtt még egyáltalán nem gondoltam, hogy mekkora szerepem van nőként a párkapcsolataimban. Nem az általános háztartási feladatokra gondolok, hanem azokra, amik szellemileg összetartanak egy kapcsolatot.

„Fiatalként” leginkább a külsőségeket tartjuk fontosnak, majd ahogy átesünk egy-egy rossz tapasztalaton, elkezdjük keresni a belső értékeket is a leendő partnerünkben. Ebben az időszakban már jobban figyelünk arra, hogy társunk ne csak vonzó legyen, de az érdeklődési körünk is meggyezzen. Minek után így se érezzük a teljes lelki feltöltődést és harmóniát, rájövünk, hogy egy kapcsolat elengedhetetlen eleme a kölcsönös tisztelet és a másik fél támogatása. A  mindennapi feszültséget és a felmerülő problémák okozta stresszt csak úgy oldhatjuk, ha a magánéletünkben rend van, így kerüljük a kezdetben még izgalmasnak vélt „zűrös” kapcsolatokat. A 20-as éveink vége felé sokan úgy érezzük, hogy már nincsen időnk olyan emberekre, akik csak a megoldandó problémáink halmazát gyarapítják, ezáltal arra törekszünk, hogy minél hamarabb felismerjük a semmibe vezető kapcsolatokat.

Miután nagy nehezen sikerül megtalálnunk a hozzánk leginkább illő partnert, még így sem dőlhetünk hátra összetett kézzel. Folyamatos „munkának” vagyunk kitéve, ugyanis ahogy az életünk más területén, egy kapcsolatban sem adják a boldogságot ingyen. Az egyik legfontosabb összetartó elemnek az egymás közötti nyílt kommunikációt tartom, amivel sok probléma már előre kiküszöbölhető és az elhidegülés állapota is elkerülhető. Azt vettem észre (a saját kapcsolatomban egyaránt), hogy ami az első pár hónapban magától értetődően működik, az az idő múlásával csak nagy odafigyeléssel tartható fenn. A kapcsolatok elején még megadjuk a másiknak a kellő figyelmet, megengedőbbek vagyunk, és sokkal jobban ügyelünk a kinézetünkre is. Őszintén érdeklődünk a másik fél iránt és próbáljuk a laza, könnyed oldalunkat mutatni. Ezzel szemben, ahogy telik az idő és egyre magabiztosabbak leszünk a másik életében elfoglalt helyünket illetően, visszább hagy a lelkesedésünk és újra a mindennapi problémák foglalják el a gondolatainkat. Megnyugszunk, mondván, hogy a magánéletünk legalább mostantól rendben van. Pedig a „munka” még csak itt kezdődik el.

Ahhoz, hogy a kezdeti boldogság hosszú éveken keresztül működjön, nekünk nőknek kell a harmóniát megteremtenünk a kapcsolatunkban. Időnként emlékeztetni kell magunkat arra, hogy még mindig azzal a csodálatos emberrel vagyunk együtt, akiben az elején csak a jót láttuk. Nem szabad engednünk, hogy az idő ellaposítsa és megrontsa az alapjaiban tökéletesnek hitt kapcsolatunkat. Ehhez pedig nem árt a következőkre figyelni:

1.  Mi nők másképp oldjuk magunkban a stresszt, mint a férfiak. Szeretjük kibeszélni a napi történéseket, és ezt sokszor úgy tesszük, hogy nem vesszük figyelembe a másik lelki állapotát. Hagyd, hogy a párod munka után egy kicsit kikapcsoljon. Ne várd el, hogy amint hazaér egyből veled foglalkozzon. Adj neki fél órát, hogy azt csináljon, amit szeretne, és hidd el sokkal nyugodtabban és érdeklődőbben fogja fogadni a mondanivalódat.
   
2. Adj a másiknak elegendő szabad teret. Sokszor a kötődésünket kényelmetlen ragaszkodássá alakítjuk át, amivel megszüntetjük a másik mozgásterét. Mindkettőtök számára fontos, hogy időnként külön-külön is kimozduljatok a barátokkal. Lehet, hogy úgy érzed, hogy mindent meg tudtok ketten is beszélni, de ha jobban belegondolsz teljesen más egy csajos dumaparti, mint egy otthoni lelkizés. Ugyan ez a helyzet a pasiknál is. Nekik is szükségük van arra, hogy időnként teljesen elengedhessék magukat és úgy viselkedhessenek egymás között, ahogy azt esetleg neked nem szívesen mutatnák.
   
3. Kezdetben furcsának tarthatod, hogy a párod érdeklődési köre kimerül a haverok, edzés és a fifa témakörökben, ezért a te feladatod, hogy kedvet csinálj neki különböző programokhoz. Ne várd el, hogy olyan dolgok után lelkesedjen, amik nélkül eddig vígan megvolt. Inkább mutasd meg neki az adott tevékenység szórakoztató oldalát és még ő maga is meg fog lepődni azon, hogy mennyire élvezi a színházi darabokat vagy éppen a városnézést.
   
4. Ne hagyd, hogy beszippantsanak titeket a hétköznapok. Attól, mert már hosszú ideje együtt vagytok a pároddal, még nem azt jelenti, hogy meg kell elégednetek a sima filmezgetős délutánokkal. Találjatok ki közös programokat, és ne hanyagoljátok a szórakozást sem. Nagyon hamar unalmassá válhat egy kapcsolat, ha csak a 4 fal között töltitek el a szabadidőtöket. A közös élmények kötnek össze minket, ezért próbáljatok minél többet kihozni az együtt töltött időből. Csak elindulni nehéz.. :)
   
5. Legyetek őszinték egymáshoz. A kapcsolatok elején általában még nagyon jól működik a mindent beszéljünk meg elv. Azonban, ahogyan telik az idő erről elfelejtkezünk és egyre többször tartjuk magunkban a szándékainkat. Ahelyett, hogy őszintén megbeszélnénk a másikkal a vágyainkat, már saját magunkban gyárjuk a lebeszélő válaszokat. „Úgyis azt mondaná, hogy ne menjünk.” Úgysincs kedve hozzá..” Ne próbáljátok meg kitalálni, hogy a másik mit gondolhat. Sokkal több felesleges kört megspórolhatnátok magatoknak, ha nyíltan odaállnátok a párotok elé. Meg fogtok lepődni, hogy legtöbb esetben nem is olyan választ kaptok, mint amire felkészültetek gondolatban.
   
6. Ne követelőzéssel érd el, amit szeretnél. Mi nők (és általában az emberek többsége) legtöbb esetben nem figyelünk arra, hogy miként kommunikáljuk a másik felé a szándékunkat. Törekedj arra, hogy a kérésed ne elvárásnak hangozzon. Alakítsd át úgy a mondanivalódat, hogy a párod ne leszidva érezze magát, hanem egy nélkülözhetetlen társnak. Hanyagold a mondataidból az „én így csináltam” vagy az „én így tenném” szófordulatokat, és helyettük inkább a „nekem nagyon tetszene, ha..” kifejezést használd. Ezáltal a párodban elülteted az örömszerzés gondolatát és nem elvárás ként fog tekinteni a kérésedre.
   
7. Adj a megjelenésedre. Ugyan úgy, ahogy az elején fontosnak tartottad, hogy ápoltan és csinosan jelenj meg a párod előtt, úgy az idő múlásával se hagyd el magad. Törekedj a természetes szépségre, hidd el, hogy sokkal többre értékelik, mint a mű külsőt.

Mindegyik kapcsolat más, így ezeket a pontokat sem lehet kivetíteni az összesre, azonban úgy gondolom,hogy kellő odafigyeléssel és szeretettel sokáig megőrizhető a boldogság egy kapcsolatban. Ne siettessétek az időt, használjátok ki az összes szakasz szépségét és izgalmát. Ne álmodozzatok házasságról és gyerekről, amikor még nagyon is jól tudjátok, hogy nincsen ott az ideje. Élvezzétek a közösen töltött perceket, fejlesszétek önmagatokat, utazgassatok, lássatok világot és amikor már valóban készen álltok rá, élvezzétek ki a család által kapott örömöket is.Az adott pillanatból és lehetőségekből akard kihozni a legtöbbet és nem fog csalódás érni.

Külföldön élni: elképzelés vs. valóság

Végre eljött ez a várva várt időszak is. Megérkeztünk Londonba és már 3 hete élvezzük a külföldi élet izgalmait. Rengeteg újdonságot tapasztaltunk és, hogy őszinte legyek, még mindig azon igyekszek, hogy össze tudjam rendezni az új életem apró darabjait. Hirtelen annyi mindennel kell megküzdeni, amik otthon alapvető dolgok voltak, itt pedig csak nagy nehezen jönnek össze. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a város tökéletes hely arra, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet és azzá válj, aki mindig is szerettél volna. Az eleje mindennek nehéz, de ha kellően felkészül az ember mielőtt nekivág a nagy kalandnak, akkor számos kellemetlen meglepetést elkerülhet. Mielőtt elindultunk rengeteget kérdezősködtem a már kint élő vagy már hazatelepült barátoktól, és az interneten írt cikkeket is részletesen áttanulmányoztam. Az alábbi beszámolómban a saját tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, amiket az első egy hónapban szereztem, és egy-két érdekességet, amikre mindig érdemes odafigyelni.

Számomra az első legfontosabb teendő az otthon kialakítása volt. Ugyan csak egy szobát tudunk itt kibérelni (a csillagászati árak miatt), de szerettem volna ha ide is örömmel térhetek haza a fárasztó napok után. Ahogyan azt a korábbi külföldön élős cikkemben is írtam, magammal hoztam pár személyes kütyüt, amik nagy segítségemre voltak ennek az elérésében. Összességében egy egész otthonos kis szobát sikerült kialakítanunk, amit a környék szépsége és a lakók kedvessége miatt gyorsan meg is megszerettünk. 

Ennek ellenére fel szeretném hívni a mostanság kiköltözni vágyók figyelmét arra, hogy semmi képen sem olyan fogadtatásra számítsanak, mint amilyen az otthoni tisztaság volt (vagy amilyet a meghirdetett képeken látnak). Hihetetlen volt a számomra, hogy több szár ezer Ft-ért az otthoni viszonylathoz képest egy szó szerint putrinak mondható lakásban bérelhettünk csak egy darab szobát. Hozzá teszem mi a kettes zónában lakunk így legalább minden közel van hozzánk és a környék is igen szépnek, hangulatosnak mondható. Ha az ember nem akarja rögtön feladni és a másnapi géppel hazaindulni, akkor az itteni viszonyokhoz kell alkalmazkodni és kihozni belőlük a legtöbbet.  Meg kell ragadni azokat a dolgokat, amik igazán tetszenek az új környezetünkben és a kisebb hibák felett pedig el kell siklani. Ahhoz, hogy kikerüljünk pár kellemetlen szituációt, 3 dolgot tudnék a lakáskereséssel kapcsolatban tanácsolni:

1. Nagyon ritka ilyet találni, de amennyiben lehetséges inkább vaskeretes ágyas szobát válasszatok. Sajnos mi sem tudtuk megúszni, ugyan úgy ahogyan sokan mások sem az ágyi poloska kérdést. Nagyon nehéz őket véglegesen kiirtani és igen bosszantóak tudnak lenni a sok csípés miatt. A meleget és a fa bútorokat szeretik, ezért ha nem is teljesen, de valamennyivel nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat egy vaskeretes ágyban.
2. Amennyi problémánk adódott így az elején, nagyon fontosnak tartom, hogy a főbérlő vagy az ingatlanos akivel tartjuk a kapcsolatot az normális és segítőkész legyen. Több embertől is hallottam már, hogy a tulaj feléjük sem néz, illetve ha valami elromlik nem hajlandó megcsinálni. Ha nem is tökéletes ez a lakás ahol most vagyunk, de szerencsére elmondható, hogy a főbérlő minden kérésünkre ugrik és a saját számlájára intézkedik. 
3. Nyilván nehéz eldönteni otthonról, hogy ki a megbízható és ki nem, ezért javasolom, hogy vaktában ne ugorjunk bele semmilyen jól hangzó hirdetésbe sem. Ha lakik kint ismerősötök, akkor kérjétek meg rá, hogy menjen el lecsekkolni, hogy tényleg olyan e a szoba amilyen a képen volt és beszéljen személyesen a tulajjal. Te magad is igyekezz minél több mindent megtudni a környékről és a ház többi lakójáról. Itt rengetegféle ember lakik és egy-egy városrész megoszlik a nemzetiségek között. Ahogy az első napokban utazgattunk a barátommal a központi zónákban (1-2), számos olyan környék volt amitől még a hideg is kirázott. Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért érdemes utána járnod, hogy neked mi az elfogadott és mi a taszító. Így kint már nem fog csalódás érni.

Miután berendezkedtünk, a második legfontosabb teendőnek a munkakeresést tartottuk. Még otthon kinyomtattunk fejenként 20-20 db önéletrajzot, amiket gondosan borítékokba csomagoltunk (mint utóbb kiderült, itt a bugyis tárolás az elegánsabb forma, ezért ha lehetséges, inkább abba tedd őket). Mielőtt elkészítenéd az önéletrajzodat, járj utána az interneten, hogy mik a formai követelmények. Mivel itt nagyon figyelnek az esélyegyenlőségre, ezért például nem csatolhatsz képet, és azt sem írhatod bele, hogy honnan jöttél, hány éves vagy. Mi a vendéglátásban kerestünk első sorban állást, ezért nekiindultunk a városközpontnak és minden egyes helyre beadtuk őket, amik csak tetszettek. Nagyon meglepő volt a számomra, hogy mindenhol azt kérték, hogy e-mailben is küldjük el, mert úgy nagyobb esély van arra, hogy visszahívnak minket. Én pont az ellenkezőjét gondoltam volna. Amikor Magyarországon kerestem munkát, az 50 helyből talán ha 3-an válaszoltak vissza, a többiek szerintem el sem olvasták a pályázataimat. Itt szerencsére ez másképp van, így pár napon belül valóban sikerült számunkra megfelelő állást találnunk. A nehézségek a fizetés kézhezvételénél kezdődtek. Ugyan már 3 hete aktívan dolgoztunk, de pénzt még egyszer sem kaptunk, mert nem sikerült bankszámlát nyitnunk. Nagy szigorítások lettek ezen a téren, így több követelménynek is eleget kell tenni mielőtt szóba állnak veled. Két lehetőség közül tudsz választani:

1. Bemutatod a hivatalons NIN leveledet az útleveleddel együtt, vagy
2. saját névre szóló közüzemi számlákkal igazolod, hogy az adott angol címen laksz (úgyszintén az úti okmányaiddal együtt).

Utóbbi nagyon nehéz, hiszen legtöbb esetben csak egy szobára futja és ott a számlák mind a tulaj nevére szólnak. Jó esetben kaphatsz egy bérleti szerződést, de nekünk még azt sem fogadták el. Az NI szám beszerzése a legkönnyebb út, azonban az igen időigényes. Amennyiben tehetitek, már otthonról kérjetek magatoknak időpontot az interjúra, hogy amint kiérkeztek már a második napon mehessetek is elintézni. Természetesen ezt csak akkor tudjátok megtenni, ha megvan, hogy hol fogtok kint lakni, ugyanis be kell diktálnotok a címeteket a telefonban. Várhatóan két hét mire az interjú után kézhez kaphatjátok a hivatalos igazoló levelet, amivel lehet menni a bankba először időpontot kérni, majd pár nap múlva bankszámlát nyitni. Nekünk ezt ezen a héten sikerült megvalósítani, ami azt jelenti, hogy szűk egy hónapunkba telt. Emiatt mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy minél több pénzzel induljon neki az útnak, hogy biztos ami biztos alapon legyen tartalék az ilyen esetekre. Én fejenként 1500 fontot javasolnék.

Összességében teljesen más idekint lenni, mint az otthoni kényelemben. Örülök, hogy a barátommal együtt jöttünk ki, így legalább tudjuk egymást támogatni a nehezebb időkben. Tudom, hogy sokan mondhatni büszkén hangoztatják, hogy nem kell ide nyelvtudás, ki lehet jönni anélkül is, de ez nem teljesen igaz. A munkáltatók legalább egy alap szintet elvárnak tőled, hogy el tudd mondani miért jöttél és mit szeretnél. Ha pedig már felvettek, akár csak a konyhára, ott is elengedhetetlen, hogy megértsd a feladatokat. Én jelenleg barista vagyok egy hangulatos kávézóban és még középfokú nyelvvizsgám is van, de sokszor azért rontok el dolgokat, mert még így sem értem, hogy miket kérnek tőlem. Nagyon bosszantó tud lenni, hogy otthon megálltam a helyemet egy nagyobb elvárásokkal teli irodai munkában is, itt pedig 3 hét után is sorra halmozom a hibákat. 

Amit Londonban először megtanultam, az az hogy időt kell adnod magadnak. Ez egy új környezet, új emberekkel és minden másabb mint otthon. Nem szabad feladni már az elején, mert napról napra jobb lesz. És ami a legfontosabb, mindig tudatosítanod kell magadban, hogy miért is vágtál neki az útnak. Otthon valami hiányzott, elégedetlen voltál, vagy csak hajtott a kalandvágy. Mind1 mi legyen az, akárhányszor elszomorodsz, juttasd az eszedbe, hogy mi a célod ezzel az egésszel. Akiket eddig megkérdeztem idekint (magyarokat), mind azt mondták, hogy nem szeretnek itt élni. Én úgy gondolom ez hozzáállás kérdése. Tisztában kell lenned azzal, hogy miért jöttél és emellett pedig ki kell használni a becsúszó lehetőségeket is. London rengeteg mindent rejt magában. Itt tényleg az lehetsz ami csak lenni szeretnél. Közben pedig pénzt gyűjthetsz, világot láthatsz és rengeteg új emberrel ismerkedhetsz meg. Én személy szerint imádom a kultúra sokszínűségét itt és, hogy az emberek annyival megértőbbek és kedvesebbek egymással. Valahogy nem érzem, hogy egy 10 milliós városban vagyok. Inkább csak azt, hogy végre megszabadultam az otthoni nyomasztó és pesszimista légkörtől és helyette végre elkezdhettem élni a saját életemet. Tudom, hogy nem kapom meg rögtön azt amit szeretnék, és hogy addig még rengeteget kell gürcölni, de legalább már itt vagyok. És napról napra egyre jobba élvezem. :)

My Cake Shop: Áfonyás-limeos sajttorta

Ahogy közeledik a kiköltözésem időpontja, egyre többen kérik, hogy még "utoljára" süssek nekik valami finomat. Igyekszek még jobban kihasználni a szabadidőmet és még többet találkozni a barátaimmal, akiket utóbb ezzel az isteni finom áfonyás-limos sajttortával leptem meg. Hogy őszinte legyek másodjára készítettem el ezt a receptet és úgy érzem, hogy végre sikerült tökéletesítenem. Az elkészítése nagyon egyszerű és gyorsnak is mondható. Egy könnyed baráti beszélgetés mellé bátran tudom ajánlani mindenkinek!

Hozzávalók: 

• 250 g Győri édes kókuszos zabkeksz (Mivel igen ritka ez a fajta, ezért én legutóbb sima zabkekszet vettem és egy zacskó kókuszos győri édes kekszet. Ezeket fele-fele arányban elkevertem egymással és így is tökéletesen érződött az enyhe kókuszos íz)
• 100 g teavaj
• áfonyalekvár (3-4 evőkanál)
• 350 g mascarpone (Tudom, hogy mindig a Szarvasit ajánlom, de most kénytelen voltam kipróbálni az egyszerű Tesco-sat is, és bevallom igen kellemesen csalódtam benne.)
• 1,5 dl habtejszín
• 80-100 g porcukor
• 1 db nagyobb lime reszelt héja és leve
• 1 db közepes citrom reszelt héja (Ha szeretjük a savanykás, citromos ízt, akkor a levét is belefacsarhatjuk. Én így tettem.)
  

Elkészítés:

1. Előveszek egy 26-28 cm átmérőjű piteformát és az alját kibélelem sütőpapírral. Ez nagyon fontos, máskülönben a tálaláskor nem fogom tudni kivenni a sütemény szeleteket. 
2. A kekszeket késes aprítógépbe teszem, és morzsásra darálom őket. Ezután hozzáöntöm a mikróban felolvasztott vajat és jó alaposan elkeverem. Az így kapott masszát egyenletesen belenyomkodom a piteformába úgy, hogy a szélére is jusson. Miután ezzel megvagyok, félre teszem a hűtőbe, amíg elkészítem a lime-os krémet.
3. Egy nagy tálban kézi habverővel alaposan összekeverem a mascarponét és a porcukrot. Ezután belereszelem a lime és a citrom héját, majd pedig hozzáadom a kifacsart levüket is. Ízlés szerint édesítem, ha esetleg nem lenne elég cukros. 
4. A habtejszínt egy külön tálban felverem és amikor már elég kemény, hozzáöntöm a mascarponés krémhez.
5. A hűtőből előveszem a piteformát és az alját jó alaposan megkenem áfonyalekvárral. Miután ezzel elkészültem, ráöntöm a krémemet és egyenletesre simítom. 
6. Egy kiskanál segítségével különböző mintákban belekvározom a torta tetejét is és pár órára a hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Az a legjobb, ha egy éjszakára hagyjuk pihenni.
7. Tálaláskor megszórhatjuk pár szem áfonyával, de így "natúran" is tökéletes.

Külföldön élni: 6 tipp, hogy ne add fel már az elején!

Nehéz ez a kiköltözés. Főleg lelkileg. Eltervezel valamit és utána hónapokat kell várnod vele, hogy megvalósuljon. Intézed a teendőket, de mindig vannak üres járatok, amikor azon agyalsz, hogy tényleg jó lesz e így. Ha azonnal mehetnél, könnyebb lenne. "A tett halála a gondolkodás." Ez a közmondás nagyon igaz. A legnehezebb feladat, hogy leküzd a hátralévő idő elleni ellenszenvedet és az örökös vágyakozás helyett inkább használd ki a jelen adta örömöket. Mert bizony lesz olyan, amikor vissza fogod sírni ezeket a napokat. Úgy érzem minden intézendő teendőm közül ez volt a legnehezebb. Rá kellett jönnöm, hogy felesleges az időt sürgetni. Annak kell örülnöm, hogy most még a családommal és a barátaimmal lehetek. 

1. Emlékeztesd magad, hogy miért is választottad ezt az utat!

Ilyenkor, amikor kicsit elbizonytalanodok az egész kiköltözéssel kapcsolatban, tudatosítanom kell magamban, hogy én döntöttem a változás mellett, senki sem kényszerített rá. Az alapvető megélhetési körülményem itthon is megvolt, de valami mégis hiányzott. Úgy éreztem, hogy megrekedt az életem egy pontnál és nem tudok a jelenlegi körülmények között tovább fejlődni. Az, hogy nyitok a világ felé és beleugrok egy új kalandba, mindenképpen csak pluszt adhat a számomra. Megtanulhatok új nyelveket, megismerhetek tőlünk eltérő kultúrákat, világot látok és még önállóbb, magabiztosabb lehetek az új kihívások leküzdését követően. Ezek azok a dolgok amikre minden alkalommal emlékeztetnem kell magamat, ahányszor csak leengedek egy kicsit az idő okozta türelmetlenség miatt.

2. Mit nyerhetek és mit veszíthetek? Pro-kontra érvek felállítása.

Biztos vagyok benne, hogy a hátralévő egy hónapban nem fog sikerülni teljesen lenyugtatnom magamat, akárhogyan elmélkedek az imént leírtakról. Az emberben ilyenkor megvannak a bizonytalanság okozta kérdések, hiszen mégis csak egy idegen, számára ismeretlen környezetbe készül beilleszkedni. Úgy gondolom, ilyenkor fontos, hogy felvázoljuk magunkban azt is, hogy legrosszabb esetben, mit veszíthetünk a váltás során. Elveszítjük véglegesen a jelenlegi stabil munkahelyünket? Hiszen úgyis "untuk" már, pont emiatt váltunk. Hogy még többet tanulhassunk. Egyedül leszünk kint a nagyvilágban barátok/család nélkül? Biztos vagyok benne, hogy minden országban meg tudjuk találni azokat az embereket, akik őszintén nyitnak felénk és érdeklődően állnak a sajátjuktól eltérő kultúrákhoz. Ráadásul ahány ember, annyi új gondolat amit megismerhetünk és ezek által a saját személyiségünk és szemléletünk is változik. Sorolhatnám még a kérdéseket, ezeket mindenkinek magának kell feltennie. Ahogy megválaszoljuk őket, azonnal rájövünk, hogy ezek nem is olyan nagy dolgok, amiket ne tudnánk pozitív irányba átfordítani és belőlük profitálni. Hiszen aki már egyszer elszánta magát a változtatásra, az legbelül tudja, hogy ha véghez viszi, akkor mindenképpen jobb lesz az élete mint, amilyen a jelenlegi. Bíznunk kell magunkban annyira, hogy tudjuk, hogy amit kitűztünk magunk elé, meg is fogjuk tudni valósítani. Nem szabad engedni az időnek, hogy elgyengítse bennünk az akarást.

 A sikeres és a sikertelen emberek között az a különbség, hogy a sikeres ember nem fél, hanem vállalja a rizikót.

3. Valóban ezt szeretném? 

Elmondhatom, hogy azon szerencsések közé tartozok, akik a párjukkal együtt tudni nekivágnak az új kalandnak. Sokan mondják, hogy így alapból könnyebb dolgunk van, hiszen mi ott vagyunk támogatás ként egymásnak. Igen, ez igaz is. Valóban úgy gondolom én is, hogy egyedül sokkal nehezebb nekivágni - mind szellemileg, mind anyagilag. Azonban a közös kimenetelnek is megvannak a saját maga buktatói. Mi van akkor, ha meggondolja magát a párunk? Vagy közbejön neki valami? Például egy családi probléma? Mivel ketten megyünk ki, így mindennek dupla rizikója van. Ráadásul sok esetben felmerül az a kérdés is, hogy mi van akkor, hogy ha a váltást csak az egyik fél akarja igazán, a másik csak alkalmazkodik hozzá? Úgy gondolom erről mindenképpen beszélni kell még a legelején, mielőtt nekikezdenénk a szervezésnek. Sokszor fel sem fogjuk, hogy mibe vágunk bele, amikor még csak a tervezgetés szakaszában vagyunk. Akkor még minden szép és csak a cél lebeg előttünk. Az első nehézségek azok, amik elgondolkoztatnak minket azon, hogy valóban ezt szeretnénk e csinálni? Sokan ilyenkor visszafordulnak és maradnak a biztos jelennél. Amiatt, hogy a későbbiek során ne érjenek minket csalódások, mindenképpen meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a párunk is ugyan úgy vágyik e erre az útra, mint mi magunk. Nem szabad rákényszeríteni senkire sem az akaratunkat, ezt már megtanultam. Annak ugyanis előbb utóbb rossz vége lesz. És még inkább itthon derüljön ki, hogy a társunkkal nem egyezik a célunk, mint odakint egy ismeretlen környezetben. 

4. Alakítsd ki a komfortzónádat az új környezetben is!

Annak ellenére, hogy nálunk is jelentkeztek a bizonytalanság tünetei végül arra a meglátásra jutottunk, hogy :

Ez egy se nem rossz, se nem egyértelműen jó dolog, hanem olyan amilyenné az ember teszi. Mi alakítjuk ki, hogy hogyan éljük meg a külföldöt.

Ez a gondolat valamelyest megnyugtatott, hiszen bízunk annyira magunkban, hogy tudjuk, hogy kint is sikerülni fog megteremteni az otthonos környezetet. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mik azok a dolgok, amik feltétlenül szükségesek a komfortérzetünkhöz és azokat kialakítjuk magunk körül, akkor minden rendben lesz. Ilyen nekem például a reggeli kávézás. Akár mekkora "plusz teher" kicipelni az imádott kávéfőzőmet, mindenképpen meg fogom tenni, hiszen nélküle nem indulnának ugyan olyan jól a reggeleim. Ne foglalkozz vele, hogy más ezt hülyeségnek, vagy felesleges tehernek tartja. Ha neked fontos az a tárgy vagy az a megszokott napi rutin tevékenység, akkor nyugodtan iktasd be a kinti életedbe is. Attól mert másik országba költözöl, az nem azt jelenti, hogy minden eddigi szeretett dolgodról le kell mondanod és nélkülözöd kell a jót. A kezdeti megvonások és nehézségek ellenére is nagyon fontos, hogy az idegen környezetben kialakíts magadnak egy kis "szigetet", ahova minden nap örömmel hazatérhetsz. Hidd el, ez nagyon sokat fog segíteni neked a kint létben.

5. Ne hagyd, hogy lebeszéljenek a célodról!

És ha már mások véleményénél tartunk.. Számolnod kell azzal, hogy lesznek olyanok, akik megpróbálnak lebeszélni téged, vagy egyenesen hülyének tartanak. "Hiszen itthon is megvan mindened." Neked kell tisztában lenned azzal, hogy mire van szükséged igazán. Hallgasd meg mindenki véleményét, de ne fogadd meg az összeset. 

Amikor fekete báránynak titulálnak tudatosítsd magadban, hogy ezek mögött a vádak között a legtöbbször féltékenység és irigység áll, mert a külföldön élő emberek megtettek egy olyan lépést, amire titokban az otthon maradók is vágynak. 

Így a kivándorlók sikere és puszta jelenléte a valóra nem váltott álmaikra emlékezteti őket. Pontosan ezért nem szabad hagynod, hogy lebeszéljenek a terveid megvalósításáról.

6. Nyiss a lehetőségek felé!

Lesznek azonban olyanok is, akik tanácsokkal próbálnak ellátni. Ezeket érdemes meghallgatni és ha olyan jellegűek akkor megfogadni. Mindig úgy érzem, hogy mi már annyira körül jártuk ezt a külföldre költözős témát, hogy nekünk már nem tudnak újat mondani. Pedig igen. És sokszor egy-két tanács megfogadása nagyon nagy segítséget jelent odakint. Amikor úgy érzed, hogy elakadtál és az adott problémára nincsen megoldás, akkor szomorkodás helyett inkább a lehetőségeket kezd el keresni. Mindenre van megoldás! Csak éppen nem arra kell törekednünk, hogy mindenáron az előre eltervezett módon valósítsuk meg az elképzelésinket, hanem meg kell látnunk, hogy az adott lehetőségek között merre tudunk kanyarodni. 

Összességében azt tudom csak mondani, hogy ez a 3 hónap rávilágított arra, hogy az életemben a legfontosabb tényező én magam vagyok. Tisztában kell lennem azzal, hogy mit szeretnék elérni és, hogy mit tudok kihozni a saját életemből. Már most úgy érzem,hogy nagyon sokat változtam és fejlődtem ezalatt a szervezési folyamat alatt is. Mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy törekedjen arra, hogy minél többet lásson a világból és minél több új dolgot fedezzen fel és tanuljon meg. Amint összeszeded a bátorságodat és mersz lépni a változás felé, úgy az életed is kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz. A többi pedig jön magától. :)

Stílus, egyéniség, szerelem. Légy te is párizsi nő.

Párizsi nő. Ahogy ezt a két szót meghalljuk, rögtön egy divatos, szép, de ugyanakkor arrogáns, sznob nő jut az eszünkbe, aki szereti fent hordani az orrát és azt mutatni kifelé, hogy tökéletes. Sokszor már-már el is hisszük, hogy valóban másabbak, mint mi és hogy nekik nem kell megküzdeniük a mindennapi problémákkal. Holott ugyan úgy megvannak a saját gondjaik mind a magánéletben, mind a munka területén. A minap rátaláltam egy őszinte, vicces és időnként megbotránkoztató könyvre, ami teljes valójában tárja fel a párizsi nők életének rejtelmeit. 

Megtudhatjuk, hogy ők sem tökéletesek, pusztán megtanulták máshogy felfogni a felmerülő nehézségeket. Stílus tippjeikből kiderül, hogy fontosabbnak tartják a természetességet, de ugyanakkor mindent megtesznek azért, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. A szerelmet illetően pedig teljesen reálisan gondolkoznak. Tudják, hogy az ideális férfi nem feltétlenül hibátlan és hogy a hisztizés pusztán felesleges időpocsékolás. Személyiségük még önmagukra is megosztóan hat, hiszen sokszor mást mutatnak kifelé, mint amit legbelül valóban éreznek/gondolnak. Aki eddig még csak az irigylésre méltó oldalukat ismerte, annak mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, ugyanis amellett, hogy számos hasznos tanáccsal lát el minket, megláthatjuk a tökéletes élet mögötti valódi történetet.

1.  Harmincéves korod előtt találj rá a parfümödre! Használd az elkövetkezendő harminc évben.
2. Kerüld az alapozót! Egységesít, tehát közönségessé tesz.
3. Egy csipetnyi parfüm a hajra, a fül mögé vagy a tarkóra még nem ártott meg senkinek… :)
4. Legyél mindig szeretkezésre kész! Vasárnap reggel a pékségben. Az éjszaka közepén, mikor cigit vásárolsz, vagy csak amikor a gyereket várod az iskola előtt. Soha nem lehet tudni…
5. Légy tisztában a jó tulajdonságaiddal! Légy tisztában a hibáiddal! Dolgozz rajtuk titokban! Ám ne szeress beléjük!
6. Ne legyél a tökéletes test kultuszának rabszolgája, de a lehető legjobban használd ki azt, amivel a természet megajándékozott.
7. Szánjunk időt azokra a dolgokra, amiket szeretünk, és amik fontosak a számunkra, mert ezt az időt senki sem fogja ajándékba adni nekünk.

1.  A párizsi nő arrogáns.
2. A párizsi nő soha nem érkezik kisminkelve a randevúra, azonban képes kirúzsozni magát vasárnap, amikor leugrik a pékségbe (mert mi van, ha összefut valami ismerőssel?)
3. Amit soha nem találsz meg egy párizsi nő szekrényében: márkás táskák hamisítványai. Mert olyanok, mint a műmellek. Hamisítással nem kezelhetjük a komplexust.
4. Párizsi sznobizmus: elutasítani még a gondolatát is annak, hogy divatosak lennénk (mindeközben azt gondolni, hogy a divat az, aki követ bennünket)
5. Ellentétek: Eszik egy négysajtos pizzát, majd cukorpótlót rak a kávéjába.
6. A párizsi nő nem szűnik meg létezni csak azért, mert gyereke született.
7. Egy párizsi nő nem adja könnyen a barátságát, ám ha az egyszer létrejött, már az élete végéig tart.
8. Ő az, aki megértette azt a megingathatatlan tényt, hogy semmire nem jó az árral szemben úszni, együtt kell mozogni helyette az áramlattal.

1. Az igazi férfi: nem tökéletes, ám hatalmas értéke, hogy valóban létezik.
2. Hogyan értesd meg vele, hogy szükséged van rá? Igen, egyedül is ki tudsz nyitni egy üveg bordeaux-i bort. Ám hagyd, hogy ő csinálja. Ez is a nemek közötti egyenlőség része.
3. Nagyon hasznos, ha le tudjuk bontani az előítéleteink falát azért, hogy szerelmes lányokká válhassunk.
4. A párizsi nők valódi fegyverei szerelmi konfliktus esetén:

• Könnyek: A sírás nem fegyver, hanem zaj, takony és feleslegesen elpazarolt energia. Kivéve, ha … soha sem sírsz. De figyelem, ez az egyetlen „lövési lehetőség”. Gondosan válaszd meg a pillanatot, mert nem lesz második esélyed.
• Féltékenység: Nevetséges jelenetek rendezése helyett a párizsi nő visszahúzza a karmait és kioltja a képzelődést ahelyett, hogy táplálná.
• Becsmérlés: A bántó, kellemetlen szavak nem ösztönöznek cselekvésre. Menekülésre késztetnek. Ezzel szemben, ha agyba-főbe dicsérjük a párunkat, és célzottan a hiúsági területein hízelgünk neki, csak egy dologra vágyik majd: hogy minél inkább hasonlítson arra a képre, amelyet festettünk róla.
• Duzzogás: A duzzogás mindenek előtt önmagunk büntetése. Ehelyett inkább nevessünk sokat, sziporkázzunk, legyünk érzékiek… induljunk el a rosszkedvvel ellentétes úton. Látván, hogy mit veszíthet, a bocsánatkérés és a megbánás hamarabb fog érkezni, mint gondoltuk.
• Öngyilkossággal fenyegetés: Az érzelmi zsarolás semmire sem jó, az egyetlen dolog, amit bizonyíthatsz vele, hogy nem tartod be az ígéreteidet. Fogd meg nyugodtan a táskád, szó nélkül vedd a kulcsod, csapd be az ajtót és menekülj el. Teremts légüres teret magad után. Lélegezz mélyeket, és érezd, hogy milyen jó dolog élni.

Igen, a párizsi nők valóban teljesen mind őrültek. Pontosan ez az ami különlegessé teszi őket. Tisztában vannak a hiányosságaikkal, de tudják, hogy hogyan kovácsoljanak belőlük előnyt. Őrzik a hagyományaikat és a nagyszülőktől örökölt titkos praktikákat. Magába a szerelembe szerelmesek és végtelenül elvarázsoltak tudnak lenni, ha a hőn áhított férfiról van szó (persze szigorúan csak önmagukban). Kifelé keménységet és határozottságot mutatnak. Nem titkolják a sznob természetüket, azonban fel vannak háborodva, ha valaki ezt szóvá teszi nekik. Úgy gondolom, pont ezért szerethetőek. Sajátos stílussal küzdenek a mindennapi nehézségek ellen. A Légy te is párizsi nő segítségével könnyedén a bőrükbe bújhatunk, és felfedezhetjük magunkban a vagányságot.

Tökéletes vagy Drágám! Vagy mégsem?

Majdnem minden párkapcsolatban elhangzik az a mondat, hogy „Én pontosan olyannak szeretlek téged, mint amilyen vagy.” Amikor ezt kimondjuk, még el is hisszük magunknak, hogy valóban így van, azonban, ha jobban a dolgok mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy a vitáink többsége abból fakad, hogy a másik félt a saját képünkre próbáljuk formálni. Olyan viselkedést várunk el tőle, amit mi magunk produkálnánk az adott helyzetben és meg vagyunk lepődve, amikor az mégsem úgy történik.

Korábban már írtam arról, hogy hogyan változik az embereknél az idő múlásával a párkeresési módszer. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a 30-as éveim közeledte felé egyre nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy a hozzám leginkább illő partnert megtaláljam. Úgy érzem, felesleges lenne az időmet és az energiámat egy olyan emberre pazarolni, akivel csak egy felszínes kapcsolat alakulhat ki és ahol már az elején látom, hogy kettőnk között maximum a szex az összetartó erő. Most hogy már több mint egy éve együtt vagyok a jelenlegi párommal, egyre inkább látom, hogy ahhoz, hogy valóban meglegyen köztünk a harmónia nem elég hagyni, hogy a dolgok maguktól sodródjanak, néha igenis erőt kell venni magunkon és el kell gondolkozni a történések miértjén.

Említettem már nektek, hogy hamarosan (2 hónap múlva) ki fogunk költözni Angliába. Minek után rengeteg a teendő, amik még a kiutazás előtt ránk várnak, ezért időnként a feszültség is megnő közöttünk, ami kisebb vitákat eredményez. Legutóbb is ez történt velünk. Egy apróságon vesztünk össze, ami mindkettőnkből a sértődést és duzzogást váltott ki. Csak ültem a kanapémon és azon gondolkoztam, hogy ugyan miért nekem kéne előbb bocsánatot kérnem, amikor úgy érzem, hogy nem mondtam semmi rosszat. Ezzel szemben eszembe jutott az is, hogy mi van akkor, ha esetleg mégis bennem van a hiba? Ráadásul van egyáltalán értelme ennek az egész duzzogásnak?

Minek után egy kicsit magamba néztem rájöttem, hogy (most az egyszer :)) én hibáztam. Ugyan úgy, ahogy sokan mások, én sem vettem észre, hogy a vita abból fakad, hogy a saját nézetemet próbálom ráerőltetni a másikra, aki természetesen ezt nem hagyja. És ugyan miért is kéne hagynia? Hiszen ő egy teljesen különálló ember, akinek megvannak a saját céljai és a saját véleménye. Amikor a barátnőkkel beszélgetünk és szóba kerül, hogy milyen pasit képzelünk el magunk mellé, akkor a felsorolásban első helyen szerepel az, hogy legyen igazi férfi. Ami lefordítva azt jelenti, hogy legyen saját egyéniség, véleménye. Boldoguljon magától is az életben és ne szoruljon az én noszogatásomra, pátyolgatásomra. Ugyanis saját egyéniség és talpraesettség hiányában könnyen átalakulhat a női szerepem anyai szereppé. Az ilyen jellegű kapcsolatok pedig úgy gondolom, nem tarthatóak fenn sokáig.

Annak ellenére, hogy minden nő egy határozott férfiról álmodik, megesik, hogy amikor megkapja, akkor mégis úgy érzi, hogy muszáj egy kicsit csiszolnia rajta. Elfogadod a másikat olyannak amilyen és a legtöbb tulajdonságát szereted is, ugyanakkor tudat alatt mégis próbálod a saját képedre formálni. Azt szeretnéd, hogy bizonyos dolgokról neki is ugyan az legyen a véleménye, mint neked. Hogy a céljait ugyan olyan erővel akarja megvalósítani, mint te…. Ez azonban azt mutatja a másik fél számára, hogy mégsem elég ő neked úgy ahogy van. Ahogy tegnap átgondoltam a dolgokat rájöttem, hogy egy párkapcsolat nem arról szól, hogy mi ketten egyek vagyunk és mindent ugyan úgy akarunk. Fontos, hogy miután úgy érzed megtaláltad életed szerelmét, továbbra is meg tudjál maradni a saját egyéniségednél és a saját céljaidnál. Ugyan úgy ahogyan a másik félt is hagynod kell kibontakozni a saját módján.

Úgy gondolom egy kapcsolat akkor lesz igazán jó, ha megtanulsz társként viselkedni, és kéretlen tanácsok helyett inkább bízni a másik döntéseiben.  Tudom, hogy könnyebb a saját fejeddel gondolkozni és órákon keresztül duzzogni, de ha igazán fontos neked a másik, akkor az értékes időtöket inkább azzal fogod tölteni, hogy még jobban megismerd őt. Fontos, hogy egy-egy veszekedés során, ne a saját szemszögedből próbáld meg elemezni a dolgokat, hanem inkább figyeld meg, hogy a párod mit miért csinál és kérdezz rá, ha valamit nem értesz. Biztos vagyok benne, hogy legtöbbször amiatt alakul ki a konfliktus, hogy teljesen félreértelmezed a másikat. Tudatosítsd magadban, hogy igazi társként egyedül annyi a szereped, hogy támogasd és ösztönözd a másikat a céljai elérésében. Ha pedig segítséget kér, akkor add meg neki.  Ne akard ráerőltetni a saját gondolkodásmódodat, vágyaidat, viselkedésedet, inkább hagyd, hogy úgy intézze a feladatait, ahogyan azt ő jónak látja. Ne kételkedj a döntéseiben, de kedvesen figyelmeztesd ha úgy látod, hogy rossz irányba halad. 

Egy kapcsolat akkor jó, ha mindketten meg tudtok maradni a saját egyéniségeteknél és összeolvadás helyett inkább kiegészítitek egymást. Fogadd el, hogy ti ketten két külön álló ember vagytok, akik egymás támogatásával és szeretetével válnak eggyé. Ne akard a saját képedre formálni őt, hiszem akkor ennyi erővel társra sincsen szükséged, ott vagy te magadnak. Egy kapcsolatnak pont az a lényege, hogy hozzád adjon még valamit - a másik fél eltérő egyénisége által - ami belőled hiányzik. Ahogy félreteszitek a saját egótokat és esélyt adtok arra, hogy megértésétek a másik viselkedését is, észre fogjátok venni, hogy a megszokott viták helyett egy különleges kapocs kezd el kialakulni közöttetek. Rájöttök arra, hogy a társatok bár nem teljesen olyan mint ti, mégis jól együtt tudtok működni. Ekkor fogjátok megtapasztalni a valódi "MI" érzést, és ekkor mondhatjátok már őszintén a másiknak, hogy "Én pontosan olyannak szeretlek téged, mint amilyen vagy!" :)