Minek meleg víz, ha meleg van?

A kérdés Európában minimum értelmezhetetlen, a Fülöp-szigeteken viszont teljesen természetesen teszi fel egy lakástulajdonos. A mai írás tehát a Fülöp-szigetekre visz, és egy régi szerző tér vissza. Anikó szűk három és fél éve írt először, akkor még Londonból. Azóta történt vele egy s más, mást ne mondjak, elköltözött a Fülöp-szigetekre. Lássuk, mit tapasztalt!

„Körülbelül 3-4 éve írtam először (itt olvashatjátok el - HÁ), akkor még a londoni életembe engedtem egy kis betekintést (és kaptam hideget-meleget érte). Azóta már a Fülöp-szigeteken élek, és a Határátkelő kérésére beszámolok arról, hogy mi történt előző posztom óta vele, visszatekintve hogyan látom akkori döntéseimet és változott-e valamiben a véleményem.

Négy év londoni tartózkodás után felszámoltam ottani életem és áthurcolkodtam egy másik kontinensre, Ázsiába. Ha Londonban 10 kultúrsokkomat tudtam felsorolni, akkor itt, Manilában a legelső százat is simán listáztam egy hónap után (ezekről kicsit lejjebb írok bővebben), de ennek ellenére nagyon jól sikerült berendeznem egy kényelmes és biztonságos életet, viszonylag rövid idő alatt.

Egyedülálló nőként a biztonság volt a legfontosabb szempontom, és kopogom alul-felül, az elmúlt két évben semmi említésre méltó nem történt velem ezen a téren, pár telefonos zaklatástól eltekintve.

Amikor honvágyam van, London merül fel a gondolataimban, és nem Budapest, és amikor utazásra gondolok, Ázsia a célpont és nem Európa. Az elmúlt két évben sikerült bejárnom egy részét (Hongkong, Tajvan, Thaiföld, Guam, Bali, Japán, Vietnam, Szingapúr, India), és még sok úticél van a listán.

A Fülöp-szigetek 7107 szigete közül is láttam jópárat, és sok olyan hely volt, ahová többször is visszalátogattam.

A sport segített a beilleszkedésben

Az évek során egyre nagyobb szerepet kapott az életemben a jóga és minden, ami az egészséges életmódhoz kapcsolódik (öregszem :)). A sporton, mozgáson keresztül gyorsan sikerült beilleszkednem, és hasonló gondolkozású emberekkel találkoznom.

Kikapcsolódásként gyakran választok egy jóga retreatet, vagy itt a Fülöp-szigeteken, vagy egy másik trópusi szigeten. A múlt Karácsonyt például Balin töltöttem, mindenféle fenyőfa, nagy zabálások és karácsonyi ének nélkül, viszont napi két jógaórával, és rengeteg masszázzsal, és egyéb wellness dolgokkal.

Januárban pedig fizetésnélküli szabadságra mentem, és négy hetet töltöttem Indiában, ahol a jógatanári képesítést is megszereztem.

Valószínűleg sok minden másképp alakult volna az életemben, ha maradok Budapesten, és visszanézve rengeteg élménytől fosztottam volna meg magam.

Hétvégi esték a Skype előtt

Másfelől természetesen azt sem tudom elfelejteni, hogy megfosztom magam a családom és magyar barátaim napi közelségétől is, ami nem könnyű. Téli/nyári időszámítás szerint hol 7, hol meg 6 óra időeltolódás van köztünk, és ez nagyban megnehezíti a kapcsolattartást.

Hétvégén az estéket a Skype-on töltöm, és gyakori használója vagyok az összes appnak, ami segít áthidalni ezt az időeltolódást (pl. Messenger, Viber és Whatsapp). A cégen belüli barátokkal a videókonferencia lehetőségét is kiaknázzuk, hogy lássuk egymást.

Minek ide meleg víz?

Ahogy ígértem, ejtek pár szót a kultúrsokkjaimról is. A lakásbérlés nagyon drága Manilában, és mivel tömegközlekedés nincs, vagy nagyon zsúfolt (órákig kell sorban állni, hogy egy metrószerű vonatra feljusson az ember, heringként összezsúfolódva), igyekeztem az irodához közeli helyen bérelni.

Így viszont még kevesebb lehetőségem volt válogatni, és még az átlagosnál is sokkal többet kell fizetnem (egy 40 négyzetméteres lakás havi bérleti díja 210 ezer forint rezsi nélkül).

A beköltözésre két hetet kellett várnom, mert a bojlert annyi idő alatt szerelték be. Így a tusolóban lett melegvizem, de a mosdóban és a mosogatóban ugyanúgy csak hideg víz folyik továbbra is.

A főbérlő puffogott is, hogy ezek az európaiak miért akarnak meleg vizet, amikor állandóan meleg van, simán tusolhatnék hideg vízben is. Az irodában sincs sehol nincs melegvíz és senki nem mos kezet a WC használata után.

Rémület az utakon

Havonta 30-40 ezer autóval van több az utakon, de a jogosítvány megszerzése lefizetéses úton és nem autós iskolában történik. Nagyon kevés ember tud vezetni, és meg kevesebb ismeri a közlekedési szabályokat.

Bárhol, bármikor bemutatnak egy U-kanyart, még a legkülső sávból is megfordulnak emberek a túloldalra, indexelés, bárminemű jelzés nélkül. Az átlagsebesség 20 km / óra, ami eső esetén 0 km / órára csökken.

A legtöbb idő, amit dugóban töltöttem, az egyszer 4 óra volt, egy olyan távon, amit egyébként 30-40 perc alatt lesétálok (amikor bevállalom, hogy megfulladok a légszennyezéstől).

Úgy tűnik, hamarosan újabb költözés előtt állok, újra át kell gondolnom, hogy milyen szempontok alapján választok majd lakóhelyet, mennyi dolgot viszek magammal és hogyan biztosítom magamnak a megszokott életrendemet egy új közegben, fennakadás nélkül.”