Ha már új évet írunk, akkor ebből új tervek és vágyak születnek. Mi is lehetne jobb cél, mint az éveleji leárazás? Hajrá, vessük hát bele magunkat a nagy shoppingolásba!
Minden nő (és néha férfi) vágya is a teljes ruhatár lecserélése. Mindig lesznek megunt ruhadarabjaink és kiáltozunk újabbak után. Főleg manapság! A kirakatok csak úgy vonzzák a tekinteteket, és csak úgy röpködnek a -50-60-70 % -ok és képtelenek vagyunk megálljt parancsolni magunknak!
Miért is mondanánk nemet? Hiszen egy-két új ruhadarab megvásárlása még nem visz minket csődbe, sőt, csak magunknak teszünk jót: az önbizalmunknak, meg persze a körülöttünk levő embereknek is dicsekedhetünk új szerzeményeinkkel!
Félre ne értsetek! Nem ítélem el a leárazásokat, sőt nagyon is shopping-párti vagyok, ezért is olvashatjátok ezt a cikkemet!
De mit tegyünk, hogy megelőzzük a katasztrófát, ami anyagi csődbe, netán túlzott vásárlásba dönt?
- Írjunk listát azokról a ruhadarabokról, amelyekre a legnagyobb szükségünk van, így tudatosabban vásárolhatunk. Például néhány elegánsabb felső, nadrág-szoknya beszerzése a munkahelyünkre mindig jól jöhet.
- Gondoljuk át, hogy pontosan mi az a pénzkeret, amit hajlandóak vagyunk feláldozni erre az “alkalomra”, ez talán lejjebb viszi kissé a vásárlási lázunkat!
- Próbáljuk meg betartani az előző két pontot, talán így nem okozhatunk túl nagy csalódást magunknak és a pénztárcánknak!
További tippek:
A próbafülkében időzve a következő kérdéseket tegyük fel magunknak :
- Biztos, hogy szükségem van/lesz erre a ruhadarabra?
- Egyáltalán jól áll rajtam és az én stílusom? Nem öregít ?
- Fogom valaha is hordani ezt a blúzt/szoknyát vagy csak örömszerzés céljából veszem meg?
- Tetszeni fogok benne a pasimnak/csajomnak?
- Milyen alkalomra veszem majd fel?
Abban ne is reménykedjünk, hogy egy nagyobb méretű ruhadarab majd összemegy a mosásban és akkor majd hordani is fogjuk (semmi értelme megvenni mert tetszik és csak ez az egy méret maradt belőle).
Az sem jó ötlet, hogy csak azért vettünk meg egy plusz holmit mert az ára csak 1 vagy 2 ezer forint volt (néhány kivétel létezik, de hajlamosak vagyunk az árat nézni és nem az árut magát )
Elmerengtem kicsit azon is, hogy vajon hogyan csinálják a tinilányok anyukái? Hiszen nemet mondani magunknak is nagy önfegyelmet igényel, tehát akkor hogyan fékezzük meg gyerekünket, aki csak az anyjára próbál hasonlítani?
De mondhatok bármit – tudom, hogy a cikk elolvasása után mindenki észt-vesztve rohan a boltokba, februárban már csak pár hétig tartanak az akciók!
Ha már voltatok shoppingolni azért, ha még nem – akkor most én adtam nektek egy jó tippet, ugye-ugye? Ha a shopping mellett döntöttetek, akkor csak okosan!
Ajánlott könyv és/vagy film ebben a témában az Egy boltkóros naplója!
Ezt a bájos filmet már legalább kétszer láttam, habár nem érzem magam annyira „súlyos esetnek” mint a főszereplője, mégis tudtam azonosulni vele és közben jókat szórakoztam rajta! Ami még szintén nem mellékes: még a párom is szerette, pedig nehéz az ő ízlésének megfelelő csajos filmet találni.
Visszatérve hozzánk – mi európaiak szerencsére még nem gyengültünk el a hitelkártyák meglététől és nem érezzük létfontosságúnak a mindennapjainkhoz, talán kevesebb alkalommal használjuk azt fölösleges holmik megvásárlására.
Így nálunk inkább marad a készpénzes/ bankkártyás vásárlás ( ahol szintén lehetünk mínuszban) – de ti ugye nem vagytok ennyire menthetetlenek?
Az idei leárazások eredménye nálam is eléggé nyilvánvaló: a kelleténél több felsőt szereztem be magamnak (na de hosszú az élet), a megvásárolandó dolgok listáján némi többlet jelentkezett, a költségkeretet „még” nem haladtam túl, de már jó úton járok. Ja és azt hiszem az egyik közeli bevásárlóközpontba még vissza kell mennem egy táskáért, hiszen egy nőnek abból sosem lehet elég!
Még szerencse, hogy nem vagyok súlyos vásárlásmániás, csak egy nő a sok közül, aki szereti a szép dolgokat. Végülis – MI mindig megérdemeljük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése