Sencsen, az igazi Kína

Apukám sokszor járt Kínában gyárakat látogatni és mindig mesélte, hogy az ottaniak hogy böfögnek, köpködnek, milyen csúszómászókat, pókokat esznek az utcán, nem tudnak angolul és hogy az európai ember nem igazán tud közéjük beilleszkedni. Pár hónap itt lakás után egyre jobban furcsállottam ezeket az állításokat, mert én nem ezt tapasztaltam. Persze, mivel én tényleg nem az igazi Kínában lakom, hanem Hongkongban, ami egy különleges, sok nemzetből összegyúrt izgalmas forgatag. Mi döbbentett rá a kínai valóságra? Csupán pár óra Sencsenben… Shenzen (magyarul Sencsen) 2001 és 2010 között Kína legnagyobb export-import forgalmát bonyolító városa volt, 2010-ben kereskedelmi forgalma meghaladta a rekordnak számító 74 milliárd amerikai dollárt. Ez a város sok szórakozási lehetőséget is nyújt: van szafari, vidámpark, aquapark, miniworld, rengeteg spa, gyönyörű parkok és ötcsillagos hotelek is. Mi azonban nem a turista látványosságokat és az ötcsillagos hoteleket mentünk felfedezni, hanem a hongkongi barátunk ajánlotta eldugottabb helyi piacot. A célunk az volt, hogy olyan részre menjünk, ahol a helyi átlagemberek élnek, dolgoznak és vásárolnak, nem pedig az európai és a dúsgazdag kínai üzletemberek által kedvelt helyekre. Shenzen egy gyárváros, rengeteg ismert világmárka gyártja itt a termékeit. Az emberek nagy része gyárakban dolgozik, éhbérért. Gyakran hallani a híradókban is gyárbaleseteket, illetve a szörnyű munka körülményeket, de ez sajnos hidegen hagyja a profit orientált multik vezetőit... Engem itt ért először igazi kultúrsokk. Az emberek pont olyanok, amilyennek apukám elmesélte. A földön fetrengenek, a gyerekek is a földön sziesztáztak, az emberek folyton köpködnek és nem csak evés közben böfögnek… A város szmogos, koszos, sok csótányt is láttam az úgynevezett bevásárló központokban. Ezekben a teljesen zárt épületekben lehet dohányozni is, a higiénia borzasztó, szó szerint ragad a padló, ahogy lép az ember, angol wc nincs, csak földben lévő, de az is elképesztően gusztustalan. A katonaságot megjárt, semennyire nem kényes barátom is elképedve jött ki... Az utcán pedig tényleg mindent sütnek, ami (már nem) mozog. Hiába csak másfél órára van az ajtómtól a kínai határ (ahova kell vízum, pedig Hongkongba nem kell), valóban egy másik világnak érezhető. Az emberek nem beszélnek angolul, néha még azt sem értik a piacon hogy “how much?”. Egy nyugati éttermet sem találtunk pár kilométeres körzetben, így a Mekiben ettünk. Én csak sültkrumplit, de azt is félve, mert iszonyatosan nagy kosz volt ott is. Mindenki megbámult minket, többen le is fényképeztek. Az egész napos vásárló túra közben egyetlenegyszer láttunk egy külföldi párt, azonkívül egész nap csak kínaikat. Az itt 2 ezer forintért megvehető (nekem 2 ezer forint, helyi lakosoknak biztos sokkal olcsóbb) egy menő butikban Hongkongban is körülbelül a tízszereséért lehet megvenni. 5 ezer forintért pedig már estélyi, báli ruhát lehet találni. Sok férfi itt csinál személyre szabott inget, öltönyt, 20 ezer forint körül van a 4 részes személyre szabott szett: nadrág, ing, mellény és zakó. Nemcsak ruhát lehet venni, hanem cipőt, táskát, lakberendezési tárgyakat, kozmetikumokat, konyhai eszközöket, ékszereket, elektronikus dolgokat, egyszóval minden kapható. Sajnos nekem 40-es lábam van és a kínai legnagyobb 40-es méret az európai 38-39-esnek felel meg, így egy cipőbe sem fértem bele, de azért egész jól sikerült a bevásárlásom 15 ezer forintból: