Te milyen nyelven gondolkodsz?

Amikor idegennyelvű környezetben él az ember, természetes, hogy átalakul a nyelvhasználata. De nem feltétlenül úgy, ahogyan azt először gondolnánk. Amikor fél év külföldön tartózkodás után először hazamentem, ezek a kérdések fogadtak: Tudsz még magyarul? Van már akcentusod? Milyen nyelven gondolkodsz? Az első kettőt nem is tudtam hova tenni, egyrészt mert folyamatosan tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, másrészt pedig a kinti magyar közösségben is számos barátra tettem szert, akikkel rendszeresen összejártunk. Nem, nem felejtettem el az anyanyelvem, és nem is ragadt rám semmiféle akcentus, főleg nem egy olyan városban, ahol a legkülönbözőbb nyelveket hallja az ember nap mint nap, otthon, a buszon és a munkahelyen egyaránt. De természetes, hogy formálódik az ember gondolkodása és nyelvhasználata. Amikor először mentem külföldre, az ottani munkahelyemen mindenki magyar volt a csoportban. Senkinek nem volt semmilyen akcentusa, annak sem, aki már évtizedek óta kint élt. Viszont a mindennapi szóhasználatba bekúszik egy-egy szó, amit gyorsabb az eredeti nyelven használni, mint magyarra fordítgatni. Ebből lesz például az, hogy a gyakornokokról néha úgy beszélünk, hogy “megérkeztek az új trainee-k”, vagy amikor azt mondjuk, hogy “holnap este közös department buli lesz a szlovákokkal”. Nem arról van szó, hogy ne tudnánk ezeket magyarul, csak így vannak benne a köztudatban, és kényelmesebb így használni őket. Gyakori az is, hogy vegyes társasággal megyünk vacsorázni, és az asztal körül legalább két, de akár több nyelven is társalgunk egyszerre. Simán megy a többnyelvű beszélgetés, aztán valami hirtelen kizökkent, és az agyadban a váltó “átkapcsol”. Elég az, hogy pár szót hallj, ami nem azon a nyelven van, amit épp használsz. Itt van egy (nem igazán udvarias) példa: Johnnal beszélgetsz, de közben futólag a telefonodra pillantasz, hogy megnézd Sári üzenetét. Ez már elég is ahhoz, hogy amikor újra felnézel, Johntól megkérdezd, hogy “Bocsi, mit is mondtál?” Vagy amikor hazamész Magyarországra, és a kedvenc angol nyelvű számod szól a rádióból, néha elkezded magadban énekelni. De akkor elképzelhető, hogy zsigerből azt fogod megjegyezni Csabinak, hogy “I really like this song!”. Később másik fordítóirodában dolgoztam, ahol már nemzetközi csapatba kerültem. Egy német kolléga ezt írta egyik nap: “Kein Proofreading needed here.” Elkezdte a Proofreadinget egy német mondatban használni, de ezzel a váltó át is kapcsolt a fejében, és az angol vágányon haladt tovább. Nem arról van szó, hogy elfelejtenéd a saját nyelvedet. De többnyelvű közegben élsz, és fejben állandóan váltogatsz egyik nyelvről a másikra. Ha véletlenül elrontod, az ugyanolyan, mint amikor magyarul is néha megbotlik a nyelved. És mi a helyzet a gondolkodással? Azon a nyelven gondolkozom, amelyikre éppen szükség van! Ha azt pörgetem a fejemben, hogy Rachellel meg kell beszélnünk egy házibuli szervezésének részleteit, azt angolul teszem. És amikor Rékával készülök megosztani a legújabb pletykákat Pietróról, akkor viszont magyarul jár a fejemben az a vicces sztori, ami amúgy angolul történt meg egy francia nyelvterületen egy olasszal. A legérdekesebb felfedezésem pedig akkor történt, amikor bevásárlólistát írtam. Marianához voltam hivatalos, és előtte még be akartam vásárolni, ezért felhívtam, hogy vegyek-e neki is valamit. Ebből az lett, hogy amikor később a boltban előkotortam a zsebemből a cetlit, a lista valahogy így nézett ki: “fogkrém, tusfürdő, saláta, bananas, milk, bread, paradicsomszósz, gomba, orange juice”. Egyrészt dobtam egy hátast a száraztészta-soron, másrészt rájöttem, hogy a saját bevásárlólistámon magyarul gondolkodok, míg egy külföldién angolul. Aztán előfordul az is, hogy az egyik nyelv egyik kifejezését szó szerint fordítva használod a másikban. Mivel a fejedben már amúgy is több nyelven kavarognak a gondolatok, ezzel kicsit megkönnyíted az átkapcsolást, és nem akadsz meg a beszélgetésben a megfelelő szót keresgélve. Ez történik pl. akkor, amikor hirtelen azt mondod, hogy a krumplifőzeléket befejezted, nem pedig megetted, vagy amikor azt kérdezed, hogy “When does the train arrive?”, what time helyett, mert magyarul inkább kérdezed azt, hogy “Mikor jön a vonat?”, mint azt, hogy hánykor. Persze sok minden függ attól is, hogy mióta élsz külföldön, és mennyire használod ott az anyanyelved. Minél kevesebbet használod az agyad magyarul, annál nehezebben jön a váltás, annál gyakrabban fordulnak elő ezek a kis hibák, és egy idő után talán akcentusod is lesz. Egy viszont biztos: amikor egy idegennyelvű csoport előtt állsz, és meg kell számolnod, hogy hányan tették fel a kezüket, akkor lehet úgy kezded, hogy “one, two, three...“, de nagyjából ötnél majd biztos megrázod a fejed, és elölről kezded, hogy: egy, kettő, három, négy… Tehát nem olyan könnyű elfelejteni magyarul, ráadásul nagyon különbözik is a többi nyelvtől. Többnyelvű környezetben élni pedig izgalmas és érdekes, és sok vicces sztorit is szül. Neked van hasonló példád? :)