Tailgate Party - A nagy amerikai parkolói sütögetés és ami mögötte van

Minden országban léteznek olyan különös szokások és hagyományok, melyeket a külföldiek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak értelmezni, vagy éppen csak furcsán ítélnek meg, kellő kulturális-, és történelmi háttér-információ hiányában. Kiváló példa erre a magyar húsvéti locsolás, mert amikor ezt a hungarikumot próbálom errefelé elmagyarázni az amerikaiaknak, azok megdöbbenve és értetlenkedve állnak a hagyományhoz kapcsolódó megannyi apró kuriózum előtt. Egyesek csodálkoznak, hogy a nők ahelyett, hogy szexuális zaklatás miatt beperelnék a férfiakat, még piros tojást is kell, hogy adjanak ezeknek a perverz versmondó magyar férfiaknak. A többség azonban máshogy viszonyul hozzá. Nekik ez a történelmileg kialakult szokás csupán egy egyszerű “képre” zsugorodik össze: "Húsvétkor a magyar férfiak össze-vissza locsolják a nőket parfümmel vagy vízzel." Sokan ez utóbbit is az amerikaiak tudatlanságának számlájára írják, pedig talán nem kellene, hisz valljuk be őszintén, mi is (tisztelet a kivételnek!) ugyanilyen egyszerű módon értelmezzük más népek és nemzetek különleges hagyományait, szokásait. Főleg akkor, ha azokat kevésbé vagy egyáltalán nem ismerjük. Ez a szösszenet pont ezt a szemléletet boncolgatja egy sokak által kevésbé ismert amerikai példán keresztül. Rengeteg itteni szokást választhattam volna, melyek a magyar átlagemberek emlékezetében egy egyszerű képpel vagy egy felületes leírással párosulnak. Ilyen például a Hálaadás, ami sokaknál otthon vagy egy sütőben izzadó töltött pulyka vagy jó esetben, egy pulykás vacsorajelenetre szűkül le. De ilyen a Halloween is, amit – bár sokan hallottak róla – a magyarok egy része egy horrorshow-nak, többsége pedig csak a hagyományos farsang egy abszurd amerikai változatának fog fel. Nem sorolom tovább, mert gondolom mindenkinek van legalább egy olyan amerikás szokással kapcsolatos emléke, amiről hallott már, de Isten igazából nem sejti, mi is az, és vajon miért is szeretik azt a jenkik. Én egy kevésbé ismert “amerikanikumot” választottam itt, ez pedig a “Tailgate Party” vagy ahogy az Amerikaiak emlegetik a “Tailgating”. Ez egy olyan meghatározó és tipikus amerikai jelenség, amiről még kevesen hallottak Magyarországon, másrészt valóban nehéz egy mondatban megfogalmazni mi is ez, és mit is jelent ez a szokás számukra. Ebben az írásban tehát a tailgatinget járom majd körbe sok szempontból, hogy a magyaroknak ne csak a parkolói sütögetés és iszogatás jusson majd eszébe, ha ezt a szót legközelebb meghallják. A TAILGATE SZÓ JELENTÉSE ÉS A HAGYOMÁNY EREDETE Akkor kezdjük először is a szó jelentésével és a jelenség kialakulásával, eredetével, és csak ezt követően foglalkozzunk e hagyomány esetleges társadalmi jelentőségével és annak megannyi érdekes részletével. Az angol “tailgate” szót, a kisteherautó (truck) vízszintesen lefelé nyíló, hátsó ajtajának megnevezésére használják. (A lenyíló ajtó kínálja fel azt a praktikus helyet, ahová a partizók ennivalóikat és innivalóikat teszik, de erről majd később.) Egyébként ugyanígy hívták a kocsik megjelenése előtt sokkal népszerűbb szekerek hátsó ajtaját is a múlt században. A hagyomány kezdetét illetően egyes “helyi bulvártörténészek” azonban a múlt századnál is korábbra nyúlnak vissza. Szerintük az első tailgate partit maguk a Mayflower nevű hajóval, Észak-Amerikába először érkező angol puritánok, a Pilgrimek honosították meg nem sokkal New England-i partraszállásukat követően. Az, hogy akkoriban még nem volt sem parkoló, sem sportesemény körülötte, az ezt az elméletet kitalálókat nem zavarta. Meggyőződésük, hogy a honalapító apák első és hagyományteremtő Hálaadás vacsorája az indiánokkal nem volt más, mint egy nagy tailigating. Inkább nem kommentálom ezt az eszmefuttatást, mert ezzel az erővel a töltött pulykát is a parkolókban kellene sütögetni az amerikaiaknak november végén. Helyette viszont itt van egy hihetőbb eredet-elmélet az amerikai polgárháború korából. Állítólag az 1861-es Bull Run-i csata előtt, a helyi lakosok elemózsiás kosaraikkal a csatamezőre érkezve, szó szerint drukkoltak az Uniós csapatnak. Ez is kicsit necces, de azt már el tudom képzelni az amerikaiakról. Később a szurkolás ünnepléssel is kiegészült és a fegyveres csatákat a sporteseményekváltották fel. Ezzel itt el is értünk a sokkal jobban lekövethetőbb eredethez, azaz a múlt század elején kezdődött, és egyre nagyobb népszerűségre szert tett egyetemi foci bajnoksághoz, ugyanis a mai értelemben vett, a sporteseményekhez köthető tailgating innen alakult ki. Akárhonnan és akármikor is indult, a lényeg azonban sosem változott: "A helyi közösség önerőből szerveződve összejön, hogy evés és ivás közben kedvenc sportcsapatát támogassa a meccs kezdése előtt a stadion parkolójában." A TAILGATE PARTY SZOCIOLÓGIÁJA De valóban csak egy kis parkolói evésről, ivásról és szurkolásról van itt szó? Szerintem nem. A tailgate party – hasonlóan a húsvéti locsoláshoz– nemcsak a locsolásról és piros tojásról szól, hanem sokkal többről. De akkor miről? Mielőtt ennek fejtegetésébe kezdenék, érdemes azért letisztázni, hogy nem minden sportesemény előtt van tailgate party. Bár vannak apró kivételek, gyakorlatilag csak két sporteseményre korlátozódik ez a hagyomány. Az amerikai focira és az autóversenyzésre. A kettő közül is inkább az amerikai foci (legyen az egyetemi vagy profi NFL bajnoki) mondható a tailgate igazi helyszínének és nekem is csak ezzel van számottevő személyes tapasztalatom. Annak, aki az amerikai fociban nem jártas, fontos adalékinformáció, hogy a bajnokság csak ősszel, meg télen zajlik, és mindössze csak nyolc hazai focimeccs (rájátszást leszámítva) szolgáltat lehetőséget a tailgating partikra. Tehát egy igencsak korlátozott számú és ebből kifolyólag ritkán, de nagy becsben tartott eseményről beszélünk itt, de erről majd szintén később. Visszatérve akkor a hagyományra és annak társadalmi vetületére: szerintem a tailgate partikon mára a sport egyre inkább a háttérbe szorul, és az jobbára csak az apropót szolgáltatja a helyi közösségnek, barátoknak ősszel, hogy a focibajnokság ürügyén – a nyári vakációt követően – végre összejöjjenek egyet beszélgetni, iszogatni. Természetesen közben a kedvenc helyi csapatnak is szurkolnak, de én személy szerint ezt nem nevezném szurkolásnak. Egyrészt itt nem láthatunk az európai szemekhez szokott megszállott szurkolói magatartásformákat a parkolókban. Itt nincsenek ultrák, nincsenek véres verekedések a meccsek előtt. Errefelé a szurkolók inkább csak támogatásukat fejezik ki kedvenc csapatuk iránt, sem minthogy a szó szoros értelemben ugrálva, kiabálva szurkolnának a parkolóban. Sőt, egyes partizókat elnézve a következő képeken, az az érzése támad az embernek, hogy inkább saját magukat fejezik ki csapataik helyett. Van azonban egy másik, talán érthetőbb oka is, amiért én nem tartom ezt szurkolásnak. A tailgate ugyanis csak a meccs előtt (vagy esetleg utána) zajlik, márpedig csapat nélkül elég fura szurkolni. A parkolók kapuja 4-5 órával a kezdőrúgás előtt nyílik ki, a törzsszurkolók már ekkor felsorakoznak a kapuk előtt hatalmas minibuszaikkal, és sokszor a csak erre az alkalomra beüzemelt szurkolói lakókocsikkal (RV). A partizók fele a meccs kezdése előtt három órával érkezik és a parkoló nyitását követő egy órán belül már a sütögetést is megkezdi. A stadion parkolója alig két óra alatt gyakorlatilag teljesen megtelik és a második órára már szinte nem is lehet jó helyet találni. Érdemes éppen ezért korán érkezni. Ha másért nem, azért is, mert az igazi taligate-ezők, a megszokott és jó fekvésű helyeken szeretik felverni a sátraikat, kinyitni csomagtartóikat.